Képzeljétek el, hogy van egy barátnőm, akiről már írtam Nektek, hogy a tükrözésemkor rá se kérdezett, hogy mi van velem, csak a vizsgájával kapcsolatban írt nekem.
Na és karácsony előtt küldtem neki képeslapot boldog karácsonyt kívánva és ma Ő is viszont kívánt kellemes ünnepeket, majd egy új üzenetben megírta, hogy 4 és fél hónapos terhes!
Szívből örülök, hogy neki gyorsan és spontán sikerült a kisbaba, de ugyanakkor óriásit csalódtam benne, nagyon rosszul esett, hogy nekem nem szólt.
Tudja az elejétől kezdve, hogy nálunk mi, hogy megy kérdezte is és én le is írtam, hogy hol tartunk az érzéseimet, gondoltaimat, örömömet, bánatomat stb. Tudta azt is, hogy utálom, nem szeretem ha valaki mint egy, két családtagunk azért nem szól mert, hogy akkor biztos, hogy rosszulesik, hogy nekik sikerül, nekünk meg nem!
Beszéltünk erről nem egyszer és azt is megbeszéltük, hogy ahogy sikerül valamelyikünknek szólunk egymásnak! De Ő négy hónapig nem szólt semmit, ennyit jelentek akkor neki? Én meg megosztom vele a dolgaimat.
Egy picit sírtam, de nemsokat, csak talán 4, 5 korty víz mennyiséget, remélem evvel nem ártottam a piciknek.
Úgy gondoltam erre szükségem volt, mert így legalább kiadtam magamból a csalódottságot, nem?