Jo reggelt lanyok!
Nem akaro elkiabalni, de ugy tunik, hogy a lakhatasi gondunk meg van oldva.
Tegnap meglatogatott a sogornom es kivancsian kerdezte, hogy dontottunk-e mar hol lakunk. En csak pislogtam. Kiderult, hogy kommunikacios problema volt. O nem is tudott arrol, hogy ezt le kellene meg ulni megbeszelni kozosen, o ugy tudta, hogy mar reg el van dontve, hogy megyunk Maglodra, de azert meg egy kicsit bizonytalanok vagyunk. Mi.
Mondtam neki, amit en tudok, hogy elvileg mi barhova mennenk, csak mehetnenk mar vegre es en meg ugy tudom, hogy rajuk varunk. Ugyhogy ketten gyorsan eldontottuk: megyunk mi Maglodra. A sogornom ket hetig beteg szabin lesz, ugyhogy mar a ket unnep kozott elkezdi kiuriteni a hazat. Nem teljesen, mert atkoltozni meg nem tud januar kozepeig kb, de amit tud atvisz, egy nagy haloszobat kompletten atad nekunk, plusz a konyhaba es a tobbi helyre is nyugodtan elkezdheten szetpakolni a cuccainkat. Ugysem tudna o sem hipp-hopp atkoltozni, hiszen terhes szinten, neki is jobb lesz aprankent.
Szoval az is lehet, hogy mar iden Maglodon leszunk!
Es moshatom a babaruhakat januarban, vehetem az agyat, stb.
Csecsemogondozas: en egy komplett szulest levezettem volna mar tavaly novemberre, annyit olvastam a terhessegnek es a szulesnek utana. De a gyermekgondozas teren hiaba probaltam infokat tuszkolni az agyamba, nem ment. Egyszeruen nem kotott le a tema. Amit olvastam, azt is csak kenyszerbol olvastam.
Az osztoneimre biztam mnindent, illetve ugy gondoltam, hogy majd aprankent ugyis mondja a gyerekdoki, a vedono, hogy mi a kov lepes, vagy ha ismeretlen problemaval talalkozom, akkor majd abban a pillanatban utana olvasok. Vegulis jol tettem, mert igy is eletben maradt Kristof.
Viszont depis en is voltam, a baby blues megerintett. Es nem amiatt, mert tapasztalatlannak ereztem magam, ugyanis szules masnapjan mar nyominger hangulatban voltam.
Azutan a tejes szenvedes erre meg rapakolt.
Nem volt jo.
Egyebkent azt olvastam, hogy a szulo nok fele atesik az elso 1-2 hetben a baby blues-on, kulonosen az elso szulok.
Boruska: megertem, hogy aggodsz. En teged nyugtatnalak. Nem kell minden gyereknek negy kiloval szuletnie. En sem vagytam arra, hogy Kristof negy kilo kozeli legyen, azt akartam, hogy ne szulessen extrem alacsony sullyal, mert ugye erosnek kell lennie. Vegul szep nagy baba lett, de ez nem az en erdemem volt, ez csupan genetika.
Most viszont igencsak be vagyok kakkantva, mert tegnap ugye a komplett mehemet erezte kisebbnek a doki, mint amilyennek lennie kellene. Ugyhogy idiota gondolatok keringenek az en fejemben is es most megnyugtatas keppen nagyon azt szeretnem kedden uh-n hallani, hogy "Huh, szep nagy baba".
Szoval tenyleg aterzem a helyzetedet.
Nah most befogom, mert negyed ora mulva el kellene indulnom a varosba intezni draga ferjem karacsonyi ajandekat, amit nem irok le, hogy mi, nehogy o is olvassa.
Bar nem hinnem, hogy ma babanet-et olvasgat, ugyanis ott is munkanap a mai, keso este pedig indul haza. VEGRE!!!
.
