No, megjöttem...
Védőnőnél minden rendben volt, bár egy helyettesítő fogadott, mert az enyém szabin van. Vizelet, vérnyomás rendben, viszont már 69 kg-nál járok. Itthon 1 kg-val kevesebbet mutat a mérleg. Egyébként 56-ról indultam, de az az én esetemben elég kevéskének számított, szóval annyira nem izgat a dolog. De megjegyezte a védőnő, hogy nem is látszik rajtam, és én sem érzem magam olyan súlyosnak.
Szóval nem voltam a hétvégén, mert folyamatosan történt valami: A hétvége már csak a párom miatt is (ha épp nem kell dolgoznia) a pihenésről szól. No, az is volt: ágyban reggeliztünk, filmet, mesét néztünk
, aztán szombat délután jött a szülőszoba-látogatás. A szülésznővel megbeszéltem, hogy férjem is bejönne velem, ha lehet. Azt mondta, semmi akadálya, csak vigyünk igazolást arról, hogy beoltották influenza ellen. Biztos, ami biztos alapon én is kértem igazolást. Szerintetek beengedték a férjemet?! Hát, nem! Még jó, hogy engem azért igen.
És ez még hagyján, de míg én bent voltam, férjem találkozott a folyosón egy apukával, aki Romániából jött át a feleségével, de őt sem engedték fel a szülészetre, pedig már éppen szült a nő... Pedig úgy hallottam, hogy a férj vagy más hozzátartozó együtt lehet a szülő nővel. Szegény meg egy emelettel lejjebb ücsörgött a folyosón... No, remélem, legalább a szülésnél jól jön az a fránya igazolás, amit most nem vettek figyelembe.
A szülőszobás történet előtt pár órával már bent voltunk a városban, hogy még beszerezzük, ami kell a kelengyéhez. A gyógyszertári listát már szinte teljesen kipipálhatjuk, meg benéztünk a DM-be is, sőt, karácsonyi ajándék gyanánt vettünk egymásnak gyermekgondozási könyvet. Mondtam is apának, hogy nekem ezek a Boti-holmik a legszebb ajándékok, nem is kell nekem más. Ő is ugyanígy van ezzel.
Vasárnap pedig párom még elugrott egy-két dolgot beszerezni, többek között ajándékot a szomszédunkban lakó barátaink augusztusban megszületett kisfiának. Egy készségfejlesztő játékot kapott, amit hihetetlen komolysággal méregetett először.
Olyan kis okosan nézegette, forgatta, persze párszor kiesett a kezéből, de aztááán: a játék négy sarkán lévő golyószerű részekből az egyikre rácuppant (szó szerint szinte végig a szájában tartotta), és semmivel sem lehetett elterelni róla a figyelmét. Olyan édes volt!
No, szóval mozgalmas volt a hétvégénk, ha jól rémlik még történt pár dolog, de annyira lefáradtam a mai városban megtett túrámtól, hogy egyszerűen nem jut eszembe...
A pasi-témához nem tudok érdemben hozzászólni, főleg, mert nincs is nagyon összehasonlítási alapom: nekem a férjem előtt csak néhány pár hónapos kapcsolatom volt, egyikről sem tudok semmi érdekeset írni. Férjemmel szeretjük egymást, vannak persze rossz napjaink, de mindig törekszünk a mindkettőnknek kedvező megoldásra.
A ti kapcsolataitokra nem reagálnék, mert, bár van véleményem, de mindig csak az tudja mi is a valós helyzet (jó esetben; de van, hogy sajna még ő sem...), aki benne van éppen, nem?! Okosan cselekedni pedig nem mindig egyszerű, de ilyen az élet minden más területe is. Huh, egy csomó dolog kavarog a fejemben, de tuti recept nincs egyik kapcsolatra sem, mások életéhez véleményt fűzni idegenként, az élet egyik legfontosabb területét feszegetve, meg semmi értelmét nem látom. Na, így is, a "semmiről" is hosszú sorokat írtam, inkább abbahagyom
Geri, Jocó!
Nagyon örülök, hogy Geri hazamehet, csak vigyázz magatokra, vigyázzatok egymásra!!! Sok-sok kitartást, puszi, és várom én is, hogy személyesen Geri írjon nekünk!
Csipike, vigyázz magadra te is, drukkolok, hogy minden rendben legyen!!!