Na panaszkodok egy kicsit, mert apa elvitte Lujzit.
Hát amióta hazajött én csak a szart kapom tőle. Kekszről ne is álmodjak, mert ő nem hajlandó. Egyirányú szolgáltatást azonban elvárna. Ahhoz meg valahogy nem fűlik a fogam.
Bármit kérek, szarik rá. Ha nekem kell valami, elfelejti. Egyszer nem mondja, hogy hiányoztam neki, de cserébe kiszolgáltatja magát az "úgyis hiányoztam neked" mondat hajtogatása mellett.
Alszik, mert fáradt. Én addig bevásárolok a Tescoban 40szatyrot. Hazajövök, megkérem, segítsen felhozni (csomó mirelit cucc) de ő csak a számítógépen rendezgeti a képeket, hogy melyiket küldje át a haveroknak. Én kiteregetek, megfőzök, majd felrángatom a cuccot az emeletre. Kipakolok. Közben ő kiszórja a túrahátizsák tartalmát a földre, hogy akkor kezdhetek mosni amíg ő lelép a játszóházba. Luca persze összepuszilgatja, hogy Apa milyen aranyos. Én addig az ablakban pipiskedve küzdök a karácsonyi világítással.
Basszus kb a létezés is fájdalmas a derekamnak. Az összes gyógyszerem, kényelmes ruhám az irodában pihen, mert haza kellett hozni a haverját is, így a mi cuccunk nem fért el a kocsiban. Kíváncsi leszek, mikor jutok hozzá!
Tegnap este néztem a tv-t, mire mondta, hogy kapcsoljam el. Persze ő már rég horkolt közben. Megkértem, hadd nézzem, mert ő úgyis alszik. Erre közölte, hogy "ezért nem volt érdemes hazajönni"!
Én idióta meg minden este azért imádkoztam, hogy épségben visszakapjam őt!
És a csúcs, amikor elbőgtem magam, hogy úgy kezel, mint a takarítónőjét, akkor közölte, hogy akkor már rég kirúgott volna, mert kupi van!
Jaj és még 30-40 hasonló boldog évem van mellette!
Tudnám mi a fenét eszek rajta...