Helló!
Írok majd részletesebben mindenkinek csak most takarítgatok!
Tegnap elvoltunk a Tescoba, hát mit mondjak nem volt valami jó!:oops: Úgy volt, hogy a kaja vásárlás után elmegyünk a Lurdy-ba, mert apa ott szokott halakat venni az akviba. El is mentünk, persze már elég későn indultunk el a tescoba és a nézelődés közben úgy elrepült az idő, hogy apa egyre jobban kezdte sürgetni a bevásárlását, csakhogy a halashoz odaérjünk. Nézelődés közben vettem egy kis kaját amit ott elkezdtem enni, majd mondtam, hogy a felét egye meg Ő. Erre persze mondta, hogy nem kéri, csak siessünk mert lekési a halast. Erre én nekem könnyek szöktek a szemembe, pedig normálisan szólt hozzám, szerintem a hormonok hatása miatt és azt mondtam haza megyek, mert én így nem tudok vásárolni, csak ha jól szétnézek, különösen ilyenkor karácsonyi zenét hallva nagyon szeretek nézelődni és vásárolni (mondjuk ez most nem nagyon lesz, de sebaj). Fogtam a kabátot majd elindultam a kijárat fele, de a babaruháknál persze megálltam, és mindent megnézegettem, közbe persze fojtak a könnyeim. De ezek a könnyek nem úgy jöttek, hogy óóó jajjj, de kár, hogy nincs babák, fájna belülről az a tudat, hogy nincs gyerekünk, nem, nem, nem, ezek a könnyek öröm könnyek voltak, hogy nemsokára 2 kis csöppség lesz a pocakomba, teljesül a legnagyobb álmom és már alig várom a leszívást (amitől be vagyok tojva) és a beültit és olyan lökött vagyok, hogy most felkaptam a vizet, pedig a páromnak igaza van, mert tényleg én húztam el az időt, miattam indultunk későn stb. stb. stb.
A párom aztán felhívott, hogy hol vagyok, mert ugye ott hagytam kosarastul........szegénykém nem nagyon értette miért fakadtam ki, miért sírok.
Mondta, hogy már lent van a kocsinál, de visszajön, hol vagyok?! Mondtam, hogy a kedvenc helyemen.
10 percen beül ott is volt mellettem és mondta, hogy miután elmentem Ő is ide a babacuccokhoz jött, csak biztos mindegyikünk úgy állt, hogy nem láthattuk egymást. Megnéztük a ruhákat, meg mindent, jót nevettünk a játékokon, a ruhácskákon aztán hazajöttünk
Aranyos volt, mert azt mondta, hogy kár, hogy nem érezheti most azokat a dolgokat amiket én, mert akkor tudná, hogyhogy segítene.
Mondtam neki, ha érezné azt amit én akkor ő is sírna és akkor mi lenne velünk?!