Sziasztok!
Gyorsan túléltem a tegnapi védőnőlátogatást (15 perc volt) aztán délután szépen rápihentem.
Látom többen pihiztek, nem volt nagy forgalom.
Lányok, olyan jó hogy így őszintén leírjátok az érzéseiteket, hogy nem feltétlen a "nagy könyvben" megírt módon éltétek meg az első perceket, órákat. Nagyon megnyugtató, főleg így első babásként, mert már most is többször eszembe jut, hogy mi lesz ha én nem azt érzem majd amit kellene? Nem lesz kitörő öröm, vagy zokogás csak egyszerűen jó lesz, hogy már kibújt és ott piheg rajtam. Persze tudom, ilyen nincs, hogy mit kellene érezni, de akkor is...
Köszönöm nektek!
Hú
Lemon, úgy sajnálom a kórházi történéseket.
Tényleg úgy van ahogy írod, addig vizsgálnak amíg nem találnak valamit, aztán "szépen" megfigyelgetnek, amíg vissza nem áll normál helyzetbe a dolog. Te meg nem győzöd kivárni.
Kitartás, már nincs sok hátra.
Tegnap meg is lepődtem, mikor a védőnő rákérdezett, hogy akkor jövő péntekre vagyok kiírva? Én meg pislogtam, hogy tééényleg! Valahogy nekem a dec. 18. volt a fejemben és az még olyan messzinek tűnt!
Ráadásul a férjem reggel szólt, hogy még ne szüljek mert valami bizsergést érez a száján és szerinte herpesz, adjak neki rá krémet.
Olga, Nálad is vannak rendesen események, ezek már biztos okoznak valamit odalent.
Tök jó, hogy ilyen lelkes a férjed. Nekem is az volt, aztán mióta már időben is okés vagyok, azóta jönnek kis apróságok, most miért ne.
Pedig úgy várja a csöppünket, már az utolsó dolgokat is beszereztük, minden készen van.
Katát szegényt nagyon sajnálom, biztos nem lehetett könnyű otthon hagyni a két lánykát. Viszont a fiúk már nem is kicsik, meglepődtem, hogy még két hétig bent akarják tartani őket. Nekem most 38 hetesen lett BPD:89 mm, FL:66 mm és már senki nem késleltetné. Persze lehet a tüdőcskéjük fejlődése miatt inkább, nem is a méretek...