Sziasztok!
Most találtam rá véletlenül erre a fórumra, ha nem bánjátok írnék pár sort, hogy nálunk hogy alakult a tesóféltékenység és a szendvicsgyerek szindróma.
A vonalzókból láthatjátok, hogy nincs valami nagy korkülönbség a gyerekek között, Zita 3,5 évesen 2 kistesóval büszkélkedhetett, de sztem Ő ezt nem így gondolta.
Sztem van középső gyerek szindróma, leírom és majd utána meg is cáfolom.
A legnagyobbnak rutinja van abban, hogy anyát hogyan kell kisajátítani, és nem tudom, Ti hogy voltatok vele, de én a 2. gyerek születésével úgy éreztem, mintha megcsalnám az elsőt, és ezért többet babusgattam, meg persze mindenki erre is biztatott.
Később úgy éreztem, hogy ez így nem volt jó, mert a 2.-al nem alakult ki olyan hamar olyan szoros kötődés, mint ahogy az "elvárható" lett volna, na mindegy, azóta természetesen megvan.
Így a 2. gyerek belenőtt ebbe, hogy a naggyal viaskodik értem, a nagy cselesebb, de a középső már behozta verekedésben.
Közben ovis lett a nagylányom, 3 hónapig csak ketten voltunk a fiammal itthon, jó volt. Megszületett a kislányom, a nagylányom rettenetesen féltékeny volt, nehezebben ment oviba is.
És itt jön az, hogy a középsőt imádja a kislányom, mert vele kb u.annyit van, mint velem, és Ákosnak is tetszik, hogy Julcsi odáig van érte, kölcsönösen szeretgetik egymást. Amíg Julcsi picibaba volt, sok vizet nem zavart köztem és Ákos között, tehát itt mindjárt vissza is kapta azt, amit a nagy mellett nem tudott, vagy írhatom úgy is, hogy amennyivel ott kevesebb volt, itt annyival több.
Mondják azt is, hogy kell a külön program, de 3 (vagy több) gyerek mellett ezt elég nehéz megoldani, pláne úgy, hogy nekünk senki sem lakik itt. A külön program az, hogy hol az egyik, hol a másik jöhet el velem bevásárolni.
ez van, de Ők tökéletesen elégedettek ezzel.
Igen, mi is kap(t)unk sokszor megsemmisítő pillantásokat, hogy mekkora idióták vagyunk, 3 ekkora gyereket bevállalni, sőt a szűk családban is voltak, akik szinte nem vettek tudomást a terhességemről. Na mindegy, nem is miattuk lettek 3-an, hanem mert így akartuk, bár Julcsit mi is 1 évvel későbbre terveztük.
Viszont az idősebb korosztályt megszerettem, mert Ők lépten-nyomon megállítanak minket az utcán, megdicsérik a gyerekeket, és gratulálnak, hogy 3 gyereket vállaltunk. 1x egy néni azt mondta, hogy milyen öröm neki látni, hogy Attila népét gyarapítjuk.
Engem még az zavar(t), hogy mindenki sajnál(t), hogy milyen nehéz lehet nekem 3 gyerekkel. Igen, van amikor nehezebb, de alapvetően nem állítanám, hogy olyan rossz sorom lenne, sőt... Sokkal nehezebb volt, amikor a 16 hónapos mellé született a fiam.