Sziasztok!
Reni! BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!
Zarja, gratulálok a vizsgához! Ezt jól összehoztátok!
Természetesen kisfiadra gondolok!
És ugye, hogy milyen jó az a kis délutáni szundi-bundi?!
Geri-Jocó: Örülünk a jó híreknek, csak így tovább, vigyázzatok magatokra, egymásra! Üdv Gerinek!!!
Viki, Te is vigyázz magadra otthon! A dokihoz menetelt megértem, hogy problémás, mert mikor nekem is feküdnöm kellett, bem mertem bevállalni a tömegközlekedést... Így taxiztam (sajna elég sokat), de megéri egy-két útra az a pénz!
Nekem nem volt furcsa, hogy abbahagyom a munkát, mert éppen az évzáró előtti napon derült ki, hogy Boti már a pocakomban van, és még örültem is, hogy lesz pár hét szünetem. Úgy terveztem, hogy szeptembertől ismét tanítok, de az igazgatónő is azt javasolta, hogy maradjak otthon, meg hát sajna a doki is kijelentette, hogy veszélyeztetett terhes vagyok.
Most már nem bánom, nem hiányozna nekem a sok lépcsőzés, a rohangálás meg a sok kis-és nagykamasz. Itthon olvasok, keresztrejtvényt fejtek, netezek stb. Ez nekem épp elég. Csak néha mennék vissza a suliba, és bevallom, kicsit lelkiismeret-furdalásom van, mert olykor elő kellene vennem a németet... De gondolom nem kell magyaráznom, hogy vannak sokkal izgibb dolgok is mostanság.
Mikor megkaptam az oltásokat, nem hagytam abba se a terhesvitamin, se a Magne B6, se a Seduxen szedését. Passz.
Kattkat, az a szomorú, hogy, ha orvoshoz megy azember (tsztelet a kivételnek!), akkor eleve innen-onnan már előre fel kell készüljön a saját betegségéből, mert mi is jártunk már úgy, hogy nekeünk kellett elmagyarázni illetve rávezetni a dokit, hogy ez meg az nem jöhet-é szóba „véletlenül”. Pl.: vakbélgyulám. 3x küldtek haza (2x éjszakai ügyeletről, mert a fájdalmat azért ki kell bírni, meg nem úgy nézek ki!, mint egy beteg ember...; oda egyébként jókedvében megy az ember – ez köztudott... pfff! ) azzal, hogy tuti csak egy enyhe influenzám van. Aztán a harmadik napon éjjel már mentőt kellett hívni, és még akkor hajnalban megoperáltak. Pedig előtte már az első vérvételkor magas volt a fehérvérsejtszámom, hánytam, nem tudtam enni, fájt a hasam stb. Mi itthon a neten keresgéltünk, hogy mi a csuda lehet ez, és kb. második esélyesként a vakbélgyula jött szóba. Még meg is kérdeztük a sebészeten, hogy ez nem az? A doki (vérvétel, UH után): ááá, azt kilométerekről észre lehet venni valakiről, ha vakbélgyulladása van. Na, ja! És végül ő operált...
Lara, szuper, hogy minden rendben Veled is és a babócával is!!!
Nóri, irigyellek a sok jó program miatt...
Főleg a cukis találkozó miatt!
Kakti, szerintem próbáld meg a nődokinál, hátha ő beadja!
Zuzmoo, szerintem nagyon aranyos a lámpicsku, és simán el tudom képzelni a falatok színei mellett.
Anita! Vad Angyal!
Emlékszem, anyu a húgommal a Dallas alatt volt várandós, és a Dallas ugye ment vagy 10 éven keresztül és mindenki azt nézte... (vagy nem?!
) No, a tévénk előtt állt egy dohányzóasztal, és mikor már húgom felérte a peremét, abba kapaszkodott, a fejecskéje még alig látszott ki fölüle, de már ott rogyasztotta a sorozat zenéjére a lábacskáit és nagyokat vigyorgott közben. Olyan aranyos volt!