Kiemelt témák

Sziasztok! Bennem érlelődik már régóta, hogy erről a témáról megírjam a tapasztalataimat azzal kapcsolatban, hogy mennyire kiszolgáltatottá válik a kismama ha a terhessége során kórházba kerül (most arról nem kívánnék írni, hogy mennyire az a szülés során). Első terhességemnél (1996-ban) több alkalommal kerültem - mint később kiderült teljesen feleslegesen - kórházba pusztán amiatt, hogy az ágyak kihasználtak legyenek a kórházon belül. Minden alkalommal bent töltöttem legalább 5 napot, ennyi kellett ahhoz, hogy a kórház utánam megkapja a fejpénzt. Ezidő alatt gyakorlatilag nem is foglalkoztak velem, még a fogadott orvosom sem. Lelkileg mindenesetre nagyon megviseltek a bent látott és hallott szörnyűségek. Ezután második terhességemnél (a kórház ugyanaz volt, de orvost váltottam) 2 és fél éve mindent elkövettem, hogy a kórházasdit megússzam. Sajnos nem sikerült, szülés előtt egy egész hónapra befektettek - szerintem ismét teljesen feleslegesen, az elvégzett vizsgálatok ambuláns keretek között ugyanúgy elvégezhetőek lettek volna -. Ekkor tudtam meg tapasztalatból, hogy milyen a hierarchia az orvos-társadalmon belül. Ha valaki fiatal, kezdő orvos, úgy kell ugrálnia ahogy az öreg rókák mondják, különben fuccs az előrejutásnak. Így tehát míg orvosom a szabadságát töltötte engem addig utaltak be a kórházba, ahonnan aztán szülésig ki sem engedtek. Délelőtt tudtam meg, hogy be kell feküdnöm már aznap este, így az akkor 2,5 éves kislányom elhelyezéséről néhány óra alatt kellett gondoskodnom. Persze a befektetést enyhe lelki terrorral alátámasztva, kedvesen megjegyezték,hogy ha nem fekszem be, úgy a baba bármikor meghalhat meg akár persze én is. Később derült ki, hogy erről szó nem volt, de hát valamilyen módon meg kellett engem győzni.
És most értem a mondandóm tulajdonképpeni lényegi részéhez. Ugyanis amikor valakit befektetnek, az első útjának a fő-fő-fő Atyaúristenhez, az egyetlenegy belgyógyászhoz kell vezetnie. Mivel nekem terhességi diabéteszem miatt diétáznom kellett, rögtön előírta nekem a szénhidrátmentes diétát, megtoldva azzal, hogy egyben kalória- és sószegény is legyen (a vérnyomásom tökéletes volt, ennek ellenére). A dietetikus a fejét fogva jött hozzám mondani, hogy ennek a három kritériumnak egyszerre max. a víz vagy az üres tea felel meg. Így mondta, hogy megpróbálja kijátszani a doktor urat és valami normális étrendet összeállítani nekem. Mindenesetre ha csak azt ettem volna amit így is kaptam, akkor lazán éhen haltam volna, de nem is ez a lényeg. A belgyógyász a nap 24 órájában bármikor teljesen váratlanul tépte fel az ajtót, csakis azért, hogy azt ellenőrizze, hogy én mit eszem. Ez nagyon megalázó volt. Nemcsak azért, mert én akkor már nem kis tizenéves, hanem 31 éves voltam, egy doktori diplomával a hátam mögött, felelős beosztásban dolgoztam és volt egy kisgyerekem, de bárkivel szemben megalázó lett volna. Ilyen nem történhetne meg senkivel sem egy nívósnak kikiáltott, híres, patinás kórház falai között. Ekkor jött még a hab a tortára, mikoris a nagyviziten cirka 20-25 orvos előtt odajött az éjjeliszekrényemhez, és feltépve azt gusztustalan hangnemben leszúrt azért, mert néhány szem narancsot talált nálam. Fogalma sem lehetett arról, hogy én egyáltalán ettem-e belőle. Borzasztó volt, azt hittem elsüllyedek. Egyébként is az volt a jellemző, hogy egyáltalán nem tájékoztattak dolgokról, vagy ha igen, akkor is csak nagyvonalakban, meglehetősen lekezelő hangnemben. A szülésre nem kívánok kitérni, az szinte természetes, hogy a fejem fölött -a véleményemet ki sem kérve - döntöttek a szülés előb történő megindításáról. Mindenesetre az tény, hogy ez az ember még ma is ott van, ugyanolyan lekezelően viselkedik másokkal is, és megbecsült orvosnak számít. Ez itt a nagy probléma, hogy ezzel szemben nem nagy esély van arra, hogy bármit is tegyünk.
Ha hasonló téren voltak neked is tapasztalataid kórházzal vagy orvosokkal kapcsolatban, kérlek írd meg, kíváncsian várom! Szia. Norcsi.

Édes, dága Jóistenem!
Norcsi melyik mûintézményben voltál?
Az eszem megáll!!!
Pusszz. Chris

Norcsi!
Ajánlom figyelmedbe a Kórházak, orvosok-negatív oldal topicot. Írd meg nekünk, kit-mit kell elkerülnünk! Tudom ez nem csodamódszer, de legalább terjednek a rossz hírek, elõbb utóbb kereslet-kínálat alapon legalább mûködnie kellene.

Ildi

Sziasztok! Mindent meg fogok majd írni, csak most még megvárom a néhány hét múlva esedékes szülésemet, addig nem akarom nyíltan megnevezni sem a kórházat, sem az illetőt, mert neadjisten hátrányok érhetnének miatta. Egy biztos, most már semmiféle indok alapján nem fogok befeküdni, majd csak a szülésre és az azt követő néhány napra fogok majd bemenni. Ugyanis a kórház sajnos a régi, az orvosomtól nem akartam semmiféleképpen megválni, de ha a hátralévő időben a befekvés miatt összekülönbözünk biztos, hogy váltani fogok, akár még az utolsó hetekben is! Sziasztok: Norcsi.

Szia Norcsi,
Ha jól rémlik egy másik topikból, a IX. ker-ben szültél ugye? (Mivel nem akarod megnevezni, csak virágnyelven írom). Én is ott szültem az elsőt. A másodikat nem - vajon miért? (Nem ilyesmiért, mint amik téged értek, de ez már egy más tészta).
Viszont hasonló velem is megtörétnt a Női I-es klinikán - négy nappal túlhordtam a babámat, és mivel az első császár volt, ezzel a feliáltással be is akartak fektetni sdzombat du., hogy majd milyen labor- meg mittudomén milyen vizsgálatokat fognak csinálni. Modtam én az adjunktusnak, hogy doktor úr, nehogy már szonmbaton ilyen vizsgálatokat csináljanak! De, mondja ő, majd fognak. No, a saját felelősségemre aznap hazamentem (a két év négy hónapos fiam otthon szintén, adfdig egy éjszakát nem töltött nélkülem). Másnap végül is befeküdtem, de teljesen feleslegesen. Nem csináltak, csak egy ctg-t, végül is szerdán volt a császár, de tulképp simán bejárhattam volna amubláns vizsgálatokra (UH, ctg volt csak, semmi más). A poén az egéaszben, hogy NAGYON KÖZEL lakom a klinikához, szó szerint sak át kell mennem a zebrán. Szóval még baj esetén is öt perc alatt beértem volna.
De hát a kórházaknak kell a pénz ugye. Egy másik topikban már leírtam, és ez egyre joibban feláháborít, hogy a klinikák, kótrházak a betegek esetleges kárára keresik meg a fenntartásukhoz szükséges anyagiakat. Nekem anno - mint később kiderült - teljesen feleslegesen akartak amniocentézist csinálni. Ami viszont nem veszélytelen, 1-2 ezrelék, Snoopy sdzerint 1-2 százalék az esélye annak, hogy abortusz lesz a vlége, a beavatkozás miatt elmegy a baba. De hát a kliniklák kiemelt pénzt kapnak az amnioért... (Ezt a debreceni orvosi egyetemen dolgozó ismerősömtőkl tudom). Utóbb kiderült, hogy az amnio teljesen szükségtelen lett volna (nem is mentem bele egyábként sem).
üdv
Zsóka

Ja, az utsó héten más orvoshoz akartam menni, mert igen éreztem, hogy a dokimnak nem tetszik, hogy még nem adtam neki pénzt. Viszont ugyanott akartam maradni. Nem vett át az a doki, akihez menni akartam, szóval maradtam a réginél...

Szia Zsóka! Szóval akkor Te sem maradtál ki a "jóból"!. Teljesen igazad van, hogy az embert maximálisan megpróbáják kihasználni a kórházak a pénzszerzés kedvéért. Egyébként most a harmadik terhességemnél nekem is azért akartak vlna mindenféle genetikai vizsgálatot végezni, mert az alsó határértékhez közelített az AFP-m. Az teljesen hidegen hagyta őket, hogy a második gyerekemnél ugyanannyi volt az AFP-m, mondván, hogy nem lettem fiatalabb, erőltették volna a genetikai vizsgálatot. Nem mentem el. Úgysem egyeztem volna bele semmilyen vizsgálatba sem ezzel kapcsolatosan, akkor meg miért töltöttem volna a drága időt egy genetikussal. Eleget kell az embernek várnia az ultrahangon, vérvételen, nőgyógyásznál, körzeti orvosnál stb. (még sorolni is sok). A CTG-re járás pedig még csak ezután jön. Egy másik topicban írtam a második szülésem körüli komplikációkról (de ez most idő-és helyigényes lenne, ha megismételném). Mindenesetre én CSAKIS az orvosom miatt vagyok még ennél a kórháznál, egyébként már a kórháznak a látványától is rosszul vagyok. Voltunk most egy szüléselőkészítő előadáson (amit annak idején kihagytunk), és kicsit sajnálkozva néztem a sok friss (első gyerekét váró kismamát), hogy milyen naívak avonatkozásban, hogy nekik milyen jogaik vannak- lesznek a kórházban. Nem akartam ellenpropagandát csinálni, szegények majd rájönnek a valóságra maguktól is. Egyébként nem vagyok benne biztos, hogy más kórházakban más lenne a helyzet. Lehet, hogy valakinek szerencséje volt és komplikációk nélkül mewgúszta a terhességet és a szülést is, és attól kezdve öt nem fogja senki meggyözni a dolog ellenkezöjéröl. Egyenlöre erröl ennyit. Szia, ha lesz majd idöd írj! Norcsi.