Jovok kicsit nyavogni es elkoszonni.
Ezek elott hozzaszologatok.
Receptek: jo otlet volt a kulon topic. Most nagyon azon vagyok, hogy sutogetni fogok anyaeknal harom hetig amennyit csak lehet. Foznom ott ugysem kell, haztartast vezetni sem, penzt keresni sem, net hianyaban meg netezni sem. Szoval raerek. Csak Kristofozok, pihenek. Es sutok. Azt nemtom ki eszi majd meg. Max a szomszedok.
Naspolya: en hallottam mar ezt a szot, de fogalmam sincs, hogy hol es hogy mi is ez. Vagyis most mar utananeztem es felkeltette a kivancsisagomat.
Vas: hat, nem szivesen kezdem el szedni anelkul, hogy tudnam van-e ra szuksegem egyaltalan. Ugyanis nagyon felek, hogy szekrekedest okoz. Illetve en nem vagyok egy vashianyos tipus. Abbol gondolom, mert tavaly is a terhessegem utolso nehany heteben csokkent csak a vasam, de akkor sem durvan, hanem epp az elfogadhato mertekben. Nem is irtak ra semmit, annyit kertek, hogy egyek spenotot, ceklat, meg ilyesmit. Imadom a ceklat (a spenotot nem), igy azokban a hetekben ettem majd minden nap sulve, fozve, salatakent.
Kivaltom a vasat, kiprobalom, hogy nalam mit okoz (tuti szekrekedes lesz, mert most eleve szenvedos vagyok, idegen helyen en ugye nemtok produkalni).
De a jovoheten megyek a hazidokihoz is Kristof oltasa miatt, megkerdezem, hogy tudna-e vert levenni nekem egy teljes verkep miatt, majd elmondom, hogy mi a szitu es hogy kacsintson mar ra a vasamra.
Geri-Joco: nagyon orulok, hogy javul a helyzet. Csak igy tovabb. Harom hetre eltunok, ettol csak jobbakat szeretnek visszaolvasni!
Mobilnet: koszonom az ajanlast. Egy gond van csak. Vegigneztem nehany lehetoseget, atnyomoztam, de elvileg anyaek teljes mertekben kivul esnek a lefedettsegen. Tehat nem tudnam hasznalni.
Rolam: depis vagyok, nagyon depis. Nem talalom a helyem, nem talalom Ferit. Satorozo ciganynak erzem magam, semmilyen tamasz nincs mogottem. Vagyis van, de messze. Feri ma koltozott ki a lakasbol. Elotte kompletten kifestette, rendbe rakta a lakast. Kuldott at kepeket. Hat, nem kellett volna. Ezer bajunk volt mar a lakassal, kicsi is volt, ettol fuggetlenul most a szivunk szakad meg. Feri is letort, en is az vagyok. Mert mindegy, hogy milyen volt, de akkor is rettenetesen sok fontos es sok jo dolog tortent ott velunk, a kozos eletunk igazi resze ott indult el. (elotte harom honapig a szomszed lakasban voltunk). Rengeteget szorakoztunk ott meg nem-csalados korszakunkban, majd ott hataroztuk el, hogy johet a baba, ott fogant Kristof, ott kerte meg Feri a kezem, ott rendeztuk be a babaszobat, ott izgultunk, hogy mikor szulok, ott vajudtam, oda tertunk haza a babaval, majd jott a kovetkezo baba otlet. Es meg sorolhatnam.
Mindegy, hogy milyen volt, de a mienk volt. Es barmerre mentunk, tudtuk, hogy oda megyunk haza, hogy meleg lesz es a mi szagunk fogad, sorolhatnam.
Nah mindegy, a lenyeg az, hogy depis vagyok.
Egyebkent nagyon ugy nez ki, hogy el van dontve mar, hogy hova megyunk. Nem tuti, de valoszinuleg Maglodra koltozunk.
Nah, en elkoszonok. Probalok majd neha-neha net ele kerulni, de nem igerem. Meg egyebkent is. Ha nem jutok minden nap minimum egy orara nethez, akkor eselyem sincs arra, hogy vissza birjalak olvasni benneteket es meg reagaljak is.
Szoval biztos, ami biztos azt mondom, hogy harom het mulva talalkozunk lanyok!
Semmi rosszat ne halljak! Hatrakotom a sarkat annak, aki remisztgeti kismama tarsait, vagy rossz hirt hoz!
Puszi nektek!