Sziasztok Lányok!
Kedvesek vagytok, hogy hiányoltok, jólesik!
Timi!
Sajnálom anyukád iránti érzéseidet, szörnyű lehet. Biztos azért erősödik a hiánya, mert Te is anya lettél, és tudod mostmár, hogy az milyen érzés. Na ezt jól leírtam, de biztos érted.
Olvastam, hogy délelőtt voltatok kint, mi csak délután tudtunk kimenni, de tényleg nagyon hideg volt. Larának a kis keze csupa piri volt mire hazaértünk, de kesztyűben üvölt. A fene se érti ezeket a kis csimbókokat. Hiába magyarázom, hogy akkor nem fog fázni a keze, ha ráadom, lemerevedik, kinyújtja a kezét, és nem hajlandó továbbjönni.
Akkor ezek szerint apukádnál is játszik a magas vérnyomás, szerintem, mostmár átnevezhetnénk a topikot
, mert itt már mindenki azzal küzd vagy küzdött, kivéve Annát, ő szerencsés.
Reméljük Apukád gyógyszerváltásai nem fogják megviselni, mert hát ugye a mellékhatások, én mindig azoktól félek.
Egyébként nekem sem adott a dokim a vérnyomimra gyógyszert a terhesség végén. Igaz, nekem csak a 38. héten ment föl jobban, de azt mondta, hogy a gyerek ezt szokja meg, nem tenne jót neki, ha lejjebb vinnénk, ezért is figyelt ezerrel, hogy mi mennyi, 2 naponta jártam föl CTG-re, és a kiírás előtt 1 héttel befektetett, hogy másnap császár. De azt osztályvezető orvos nem akarta engedélyezni. Az én nyomásom meg csak ment föl, egész nap, egész éjjel infúziót kaptam, de 140 alá nem ment. Ezért másnap reggel szóltak, hogy ne egyek semmit, lehet, hogy meg lesz a műtét. Levittek a vajúdóba, kaptam további infúziót, amitől szépen lement, de addigra a dokim kiharcolta a császárt és jött is, hogy, na, akkor du 1 körül műtét. Ez volt fél 12-kor. Családom Tbányán, én Pesten az Üllői úton. Anyukám úgy emlékszik az útra, hogy ő csak kapaszkodott a majrévasba végig, úgy jöttek fel hozzám Pestre. A férjemre ráakasztották a zöld rucit és 3 szót váltottunk a vajúdóba és már vittek is a műtőbe. Bőgtem mint állat. Na, jól elkanyarodtam, de a lényeg, hogy nem adtak gyógyit. De nekem már mindegy volt, már túl akartam lenni az egészen, főleg az egy napig tartó infúziós huzavona után.
Anna!
Már reggel olvastam a csőtöréses sztoridat, csak reagálni nem volt időm. Örülök, hogy meggyógyult a cső
Nálunk is volt múlt hónapban csőtörés, közvetlenül a vízóra után spriccelt a víz. Soha nem nézek bele az aknába, csak ha jön a leolvasó, de akkor belenéztem, valami isteni sugallatra, és hát ja, folyt is a víz rendesen. Csak két nap múlva tudott jönni a szerelő ismerősünk, úgyhogy addig el volt zárva a víz, csak bizonyos napszakban nyitottuk meg, addig lerendeztük a fürdést, stb., egyébként meg vödröztünk.
Nagy buli volt....
Ma nem voltam felétek, nem integettem
Jó kis kört futottál akkor ma. Én holnap megyek megint vásárolni, én is mindig listával, nem bírom a tökölést. Anyum szegény nézelődne, de én nem szeretek. Megveszem ami kell, aztán kész. Egyébként mindig együtt megyünk vásárolni, neki sem kell akkor cipekedni, meg nekem is segítség, hogy figyel Ő is a dedre.
Tök édi Anna, hogy elmesélte, hogy még a legrosszabb kislány is kapott csomagot. Olyan kis édik, hogy még így hisznek benne, és ez így van rendjén. Nem szabad elvenni a kis illúziójukat.
Gondolom Roland meg tökre hozzá van szokva a pörgéshez. Hát ez a harmadik bébi sorsa
De ez jó is neki, soha nem unatkozik.
Egyébként nem tudom ki hogy csinálja, de én egész nap pörgök és sose jutok a végére. Biztos én vagyok a béna. Ma délelőtt porszívóztunk, felmostam a szobákat, kimostam az ágyneműt, mert azt is lehúztuk. Mire ezzel végeztünk ebéd következett, majd míg Lara aludt én letörölgettem, meg kajáltam. Mondjuk ma nem aludt sokat, amit nem is csodálok, hiszen fél 10-kor kelt.
Utána elmentünk sétálni, másfél órát, elég sokat ült ma a babakocsiban, nem volt valami nagy formában a nőci. Aztán irány haza, főztem holnapra, ruhákat elpakoltam, összeírtam mit kell venni, vacsi, konyhapakolás..........
És ez így megy nap mint nap. Gondolom nemcsak nálunk, de nagyon fáradt tudok lenni estére. Igaz mit sírok én itt egy gyerekkel
Minden elismerésem a többgyerekeseké
És ami érdekes mégsem alszom el rögtön, látjátok még mindig itt írok, igaz reggel aludhatok.
Szóval semmi különös nem történt ma velünk, szokásos hétköznap, csak nem volt időm jönni írni, csak bekukkantottam olvasni.
Na de most bepótoltam a lemaradásomat