Csajok!
Jövök panaszkodni! Sajna nincs más, akinek tehetném...
Tegnap megkaptuk az oltásokat és megkért a dokinéni, hogy ne vigyem pár napig Lucát bölcsibe, mert ha belázasodik, nem tudhatom, hogy oltás reakció, vagy valamit benyalt. Mára viszont 2ügyféllel volt randim, bank, könyvelő, másik bank meg fodrász.
Mivel anyós 100szor elmondta, ha kell vigyem hozzá Mukit, megkéretem, vigyázzon rá ma ő.
Fél5re értem vissza. Após meg is jegyezte, hogy "máris". Pedig még anyám névnapját is elintéztem, meg kicseréltem valamit a Camponában.
Ott üldögéltünk, aztán valahogy szóba jött, hogy 3. gyerek. (ja igen, onnan, hogy most otthon leszek egy kicsit és szeretnék PhD-t csinálni.) Hát amit kaptam...
Olyan elkeserítő volt. Olyanokat mondott, hogy "Igazam is van, addig sem kell dolgoznom" meg "mi lenne ha teremtenék valami egzisztenciát magamnak" "egész életemben nem kerestem pénzt, mert mi az a Laci keresetéhez képest" "miért várom el, hogy a férjem tartson el" "éhen fogunk halni és nyomorba dönt majd a 3. gyerek".
És ami a legjobban fájt: "minek nekem 3. gyerek, mikor 1-ről sem tudok gondoskodni" értve ezt arra, hogy megint lepasszoltam hozzájuk. Meg hogy "én jobban szeretek plázázni, mint a saját gyerekemet".
És ezt azért, mert mondtam, hogy ha nem lesz annyi, hogy márkás ruhába öltöztessem a gyereket, akkor nem fogom. Attól egy gyerek sem lett boldogabb, hogy adidasban meg a játszótérre...
Én eddig olyan boldog voltam attól, ahogy élünk. Sokszor van itthon kupi, mert hiába rakok rendet napközben, estére a család feldúl mindent. Akkor meg nem tudok nekiállni takarítani, mert olyan kicsi a lakás, hogy Lucát felébresztem, Apát meg zavarom a pihenésben! Naivan azt hittem, hogy Lacinak elég az, hogy meleg étel és szerető feleség várja haza....
Annak idején, mikor összejöttem vele egy külkereskedelmi cég irodavezetője voltam 21évesen. A nettó fizetésem 850.000Ft volt. Reggel 6-tól este 22h-ig az irodában voltam. Amúgy meg sokszor hajnalban tárgyaltam otthon az indonéz, új-zélandi vagy mittudom én milyen ügyféllel. Ezt család és gyerek mellett NEM LEHET!!!!
25éves vagyok és 6éves korom óta nem volt olyan tanév, amikor nem jártam volna iskolába. Van 1,5 diplomám, egy mérlegképes könyvelői és egy titkárságvezetői papírom, 3nyelvből nyelvvizsgám. Mégis mi a radai rossebet kellene még felmutatnom az életben?
A szörnyű, hogy én a legbüszkébb a 1,5 gyerekemre vagyok, mert ez a legjobb dolog az életben. És ha szarul is hangzik, nekem most már nem az a célom, hogy valami csicsa multi főnöke legyek, hanem, hogy EMBERT faragjak a gyerekeimből. Méghozzá BOLDOG embert. És én azt hittem, hogy ehhez nem kurva sok pénz, hanem szeretet és törődés kell!
Na abbahagyom, mert teleírhatnék egy nyomorult regényt!
Bocs, de muszáj volt kiírni magamból!