Sziasztok!
Az önállóan nem evők gyerekeinek megnyugtatásul: Bene sem evett egyedül, utálta ha lecsöppen, szerette ha etetem, és én sem éreztem úgy, hogy már nem kéne, aztán egyik napról a másikra 18 hónapos kora körül fogta magát, és csak egyedül volt hajlandó enni, ráadásul nagyon szépen. Ez nekem meg nagyon kapóra jött, mert akkor lettem terhes Villővel, és nem kellett az émelygéseim közepette etetni.
Villő a másik véglet, már 1 éve skora előtt ő akart enni egyedül, már lassan 2 éves, és mostanra már nem olyan maszatos, de még mindig olyan partedli van rajta, ami még a kezét is védi. Ő kézzel-lábbal eszik, ha kell. De ha akartam, sem tudtam én etetni.
Szóval van ilyen is, meg olyan is, de egyik sem fog úgy érettségizni, hogy nem tud enni. Egyébként még bölcsiben sem elvárás, az önálló étkezés, max előnyös, hogy nem kell a dadusra várni.
Oviban már elvárás.
Susy, azért az jó, hogy minden rendben, de megértem, hogy sajnálod, hogy nem láttatok többet.
Szemészet: engem ma néztek hülyének, mert elmentem, eddig +0,5-ös szemüvegem volt gimis korom óta, mert nélküle olvasásnál fájt a fejem. Pár évig, főleg, amióta itthon vagyok, nem is kellett használnom, mert nem használtam olyan intenzíven a szemem. Amióta megint, azóta kell, és szemüveggel együtt sem érzem tökéletesnek, gondoltam, biztos romlott. Erre hülyének nézett a dokinő, hogy minek nekem szemüveg, nem is romlott (megjegyzem, nem tudtam azt elolvasni a táblán, amit 17 évesen meg igen, tehát szerintem romlott), és hülyeség, hogy fáj a fejem, ez csak pszichés lehet. Na, mondom, te is sokat segítettél. Most majd mehetek máshova, mert a fejem meg fáj, a szememet meg erőltetnem kell, és ez így nem jó.