Sziasztok lányok,
Megjöttünk
Illetve
Szuper jó volt! Végre csak kettesben, pihentünk, beszélgettünk rengeteget (nagyon sokat a jövőről, hogy hogyan képzeljük el az életünket Szonjával
), lent voltunk a wellness részen (párom csücsült a medencében, én a medence szélés, lábam a vízben, közben massziroztam a drágámat
). Mindkét nap 11 órát aludtunk, és izé, szóval a házasélet-tilalom feloldását is megünnepeltük
. Még ottani barátokkal is találkoztunk, szóval egyszeráen szuper volt.
Ami a hétvége tanulsága, hogy rájöttem, többet kell pihennem. Mostanában itthon csak 8 órát szoktam aludni, annyira pörgök és ezer dologgal foglalkozom... így, hogy ott simán ment a 11 óra, majd most éjjel itthon megint 10, rájöttem, hogy talán most nálam mégis ez a normális... Szóval mostantól megint többet fogok pihenni.
A rossz az, hogy nagyon kihasználtam a svédasztalt, reggel és este is. Korábban sosem értettem, mi olyan jó ebben, párom volt mindig a nagy ínyenc.... na hát most már tudom! Nem is fogtam vissza magam. Most van másfél hetem Dévisz látogatásig, le kell faragni 1-2 kilót, mert tuti, hogy iszonyat sok vagyok (méreckedni nem mertem reggel).
Masszázson is voltunk, annyira meggyúrták a hátam, hogy alig bírok rajta feküdni
Moncsika,
Kérlek mondjátok meg neki, hogy nagyon puszilom! Szegénykém, remélem azért nyugodt, és minden rendben lesz! magnézium infúziót kap? Vajon mitől lehet ez a sok keményedés?
Rencsikém,
Hogy aludtál? Jóslófájások???? Juj, na ma beszéljünk mindenképp!
Az oltáson én is gondolkodom már. Én azt találtam ki, hogy ha már nagyon stresszelnék rajta, akkor inkább beoltatom magam, mert szerintem is a sok idegeskedés rosszabbat tehet. Most egyelőre próbálok még kicsit nem foglalkozni vele, de mivel a csapból is ez folyik, ez nehéz. Szerintem jól tetted, hogy beoltattad magad, Domi már nagy fiú, és mivel csecsemőkorban nem lehet neki oltást adni, így a védettség általad talán kialakul. Ugye jól tudom?
Kislibus,
Ne haragudj meg a kérdésért, de nem lehet, hogy a közös babaruha nézéshez a férjednek még korán van? Én az első 3-4 hónapban még semmit nem néztem vele... annyira félt szegénykém, nem lehetett még vele sem ilyesmikről beszélni, hogy milyen babakocsi, ruha, stb-t akarunk venni. A félidő után, amikor már rendesen látszik is a poci, kezdte felfogni, hogy
tényleg babánk lesz... Addigra ugye túl voltunk a genetikai UH-n is, tudtuk a baba nemét is, neki ezek már sokkal kézzelfoghatóbb és biztos dolgok. Persze én addig is nézegettem dolgokat, de főleg neten, és egyedül, és veletek, illetve más babás barátnőimmel beszélgettem a dologról. Nekik ez szerintem olyan nehéz lehet, látszani még alig látszik valami, az ő élete nagyjából változatlan, nem érzi még, hogy néhány hónap múlva mekkorát fordul a világ.
Bodzikám,
Milyen volt a 'francia ebéd'
Esztikét mindenki megcsodálta-megszeretgette?
Kata,
Gratulálok a kukishoz! Bevallom, a múlt héten én is írtam neked egy hozzászólásban, hogy tutira fiút érzek, de aztán valami miatt kitöröltem..
Vicces.
Kíváncsi vagyok a nevére!
Chilike,
Hogy te miket főztél, de jó neked! Ügyes vagy!
Ikky,
Igen, a mózes 6 hónapig biztosan sok lesz, de időközben nagyjából eldöntöttem, hogy kiságy lesz az ágyam mellett. Hogy meddig lesz a mi szobánkba, az majd kiderül, szeretném minél tovább, de ezt előre úgysem lehet megmondani
Képzeljétek, azt álmodtam, hogy most, a 23. héten megszületett Szonjababa. De valamiért 3,5 kiló és 58 centi volt! Szép hosszú, vékony baba
Császárral született, engem altattak, nem fájt semmi. Nagyon jó kislány volt, 2 óránként evett, de közben jókat aludt, és még beszélgetni is lehetett vele
Pl. kétnaposan mondta, hogy most maradjak bent a szobában vele, amig ő alszik, mert most erre van szüksége. Persze ottmaradtam. És evett is szépen, ráraktam a mellkasomra és szépen maga kúszott fel a ciciig és találta meg egyszer az egyiket, másszor a másikat.
Fura egy álom volt