Hahó!
A kórházba majd én is szeretnék bevinni 1-2 pizsit, mert azt jobban szeretem, és hátha felvehetem, de normális hálóinget még én sem nagyon láttam... Persze ahányszor én eddig körül tudtam nézni...
No, nekem is van egy érdekes sztorim a ksigyerekes anyukákkal (nagymamákkal?) kapcsolatban. Egy rövid útvonalon utaztunk húgommal buszon, mikor felszált egy rahedli kölök, a sofőr meg sem tudta számolni őket, aztán jöttek a felnőttek is, ha jól emlékszem két nő. Bár utánuk jött a sofőr a busz belsejébe, de már képtelenség volt összeszámolni, meg annyit magyaráztak, így inkább rájuk hagyta a dolgot. Az egyik idősebb nő előttünk ült le srégen. Elindulunk, megyünk-megyegetünk, egyszer csak előkap egy másfél literes palackot (asszem víz volt benne), kabát (ősz vagy tél eleje volt), pulcsi mellig (ha nem egy kicsit feljebb) felhúz, egyik markában a palack, másikba már önti is a vizet és össze-vissza dörzsöli a hasát, oldalát, hátát; szóval ahol csak érte. Persze kicsit sem zavarta, hogy körülötte minden csurom víz, ráadásul egy vadidegen nő ült mellette, aki szegény, nem győzött az ablak felé húzódni. Mi csak néztünk nagy kerek szemekkel, hogy ez meg mit csinál, de persze ennek (sem) nem lett következménye, szépen megmosdott, és nagy nyugodtan eltette a palackot, ruha vissza, de azt sem mondta, bocs.
Utána beszéltük, hogy biztos nem volt "szegénynek" hol ezt elintéznie, a busz meg még elég meleg hely lehetett ahhoz képest, ahonnan jöhettek... Kész...
Hogy nevessetek is egyet (bár lehet, hogy nem túl szép tőlem, hogy a húgomról mesélek ilyeneket
): húgom egyik nyáron busszal jött le hozzám Szegedre. Jó meleg volt, az út kb. 2,5-3 óra... Én dolgoztam, nem voltam otthon, mikor megérkeztek, de párom kiment eléjük. Szegénykémnek, elég kínos lehetett...
Hogy miért is? Mert egy idős néni, aki mögötte ült, már éppen mikor beértek Szegedre, telibe találta hátulról, az egész nyaka, válla, felsője csupa róka lett...
Nekem ebből az "élményből" már csak az maradt, hogy mikor hazaértem, látom ám, ki van teregetve a ruhája. Kérdeztrem is, hogy máris ilyen kis háziasak lettek, hogy leértek?!
No, nem nevettek olyan felszabadultan... De azóta is jókat nevetünk ezen a történeten.
És Boruska, ehhez a pár naphoz, amit itt töltöttek húgomék, kapcsolódik egy a Tiédhez nagyon hasonló másik történet. (Szegénykém 3 napot volt itt. Elég eseménydúsra sikeredett...): egyik este mi is elmentünk moziba, és gyalog jöttünk haza. Tesómon olyan ujjközes kis papucs volt. Sétálunk, sétálunk a sötét járdán, húgom egyszer csak puff, orra esik... Rá a bal karjára. Neki a papucsa akadt el egy járdaközben... Haza mentünk, nagy sírásrívás, csak nem akart elmúlni a fájdalom, duzzadt is, kékült is a karja. Kb. egy órás győzködés után bementünk a balesetire, ahol végeztünk is úgy éjjel fél kettő körül... Szerencsée nem tört el a karja, de anyura a szívbajt hozta, mikor haza már felkötött karral érkezett meg. Persze azóta ez az emlék is megszépült.
Bocs, hogy kicsit bő lére eresztem, de húgommal kapcsolatban vannak érdekes sztorik...
Egyik, mikor még egészen kicsi volt, és volt otthon egy nyalókás bádog vödrünk, ami pont ráfért tesóm fejére. Ezzel még nem is lett volna semmi gond, ha nem akasztja be a fogantyúját a kis álla alá, és nem fordul be a vödör az arca elé... Szegénykém annyira megijedt, hogy nem jön le a fejéről a vödör, meg apukánk már olyanokat mondott, hogy le kell vágni (ő meg azt hitte, hogy a fejecskéjével együtt), hogy ő erre belehányt a vödörbe... Na, gondolhatjátok, volt nagy ijedtség... Arra sajna már nem emlékszem, hogy vették le a vödröt a fejéről... Szerencsére ma már ezen is tudunk nevetni.
No, azon már nem annyira, mikor feldugott egy földimogyorót az orrába. Az orvos alig tudta kivenni csipesszel...
És még egy, ígérem, utsó sztori: Higany. (bocs, ha már meséltem...) Egyik este anyuval borsót fejtettünk a konyhában, húgom bent tévézett a szobában egy pohár meleg tea társaságában. Egyszer csak jn ki hozzán, és ilyen kérdéseket tesz fel: "Mi történik akkor az emberrel, ha higany kerül bele?" Mi csak náztünk anyuval, hogy ilyen meg hogy jut eszébe... Aztán addig faggattuk, míg bevallotta, hogy a meleg teába beletette a lázmérőt, ami a meleg hatására szétpattant a pohár alján, kifolyt a higany, de ő iszogatott belőle, csak mikor már kevés tea volt az alján, akkor vette észre, hogy van ott valami más is, és gyorsan ráöntötte az egyik szobanövény földjére... No, mondanom se kell, egyből kórház, két napos megfigyelés. De szerncsére nem került a szervezetébe higany. Csak annyi maradt meg ebből, hogy bent a nővérek (hogy milyen találékonyak!
) elnevezték higanyos Évinek...
Ja, még egy férjem meg a gyöngyvirágbogyót, amiről tudni kell, hogy mérgező, legelte le még pelusos korában. De az ég világon semmi baja nem lett. Onnantól volt fura az anyukájának a dolog, hogy nagyon szomjas volt mindig.
Háát, nem lehet eléggé figyelni a gyerekekre. Gondolom, Neketek i vannak hasonló sztoriaitok.