Nekem az első sima egyszerű szülés volt.
Egy nem túl alternatív , azóta bezárt kórházban, mégis hagytak rendesen szülni.
Kb 10 órányi vajúdás után bementünk este 10 körül, valamikor éjélkor elfolyt a magzatvíz a fájások közben, 3 előtt megvolt a lányom.
Közben semmi extra, leszámítva a gigászi gátmetszést és azt, hogy hanyatt fekve, fenekemet megemelve kiszíjazva kellett kinyomnom.
Utána nekem is volt egy méhkaparás altatás nélkül, az már meg se kottyant.
A másodiknál elfolyt a magzatvizem egy bolt kellős közepén, bementünk, fájások nem voltak. 6 órát vártak, akkor már 15 perces normál fájásaim lettek, de a doki azt mondta, ez így nem elég gyors. Ez az állítólag alternatív István kórházban.
Bekötötték az oxitocint. Na onnantól kezdődött a pokol. Egyből összefüggő brutálerős fájások, még felülni sem engedtek, a szülésznők rettenetesen viselkedtek, nem engedtek ki wc-re, nem hitték el, hogy pisilnem kell.
A fájásmérő kiakadt, egy órán át voltak tolófájásaim úgy, hogy nem lehetett nyomni, vissza kellett tartani, mert nem tűnt el a méhszáj. Azt hittem, belehülyülök, a méhem nyomni akart, én meg kétségbeesetten próbáltam ellene tenni. Persze közben ment az oxitocin ezerrel. Meg egy kis nospa injekció, mert állítólag túl feszes volt a méhszáj (ja igen, vajon milyen lett volna ilyen hirtelen oxitocináradattól?)
Közben szívhang elment, 3 percig sípolt a gép, mire a férjem talált valakit. Hála Istennek nem lett baj, de akár lehetett is volna.
Az elsőnél a kitolás nem fájt, a másodiknál rettenetesen. Emit néma csendben szültem, Beninél ordítottam, mint a sakál.
Most a harmadiknál az oxitocinadást szeretném elkerülni, ha az nem lesz, akkor már elégedett leszek. sajnos nem lehet edát kérni, csak előre megbeszélve, de alapból meg nem szeretnék, csak akkor, ha oxitocinra kerülne sor...
Na meg a gigászi gátmetszést. Másodjára nem volt, csak repedtem, de az első szülés után 9 hónapig fájt a gátmetszés helye együttlétkor.