Ronci: ez a legnagyobb baj a papával: egyrészt öreg és mogorva (nem fújol, mindannyian ilyenek leszünk) másrészt (talán azért is ilyen mogorva) mindkét veséje át van bökve, tehát egy lyuk meg cső balról egy meg jobbról, tehát oldalra nem szívesen fekszik (sőt!) mert hát fáj, ha ráfekszik, mivel egy bányarobbanásban megégett a tüdeje, hasra már évtizedek óta nem tud feküdni, mert nem kap levegőt. Úgyhogy megpróbáljuk felültetni, meg fekszik. Más alternatíva nagyon nincs. Meggyőződésem, hogy csak a Bulcsira vár. Hüpp. A dokik az urulógián már háromszor eltemették, mindig meglepődnek mikor megjelenünk vele, hogy kicsúszott az a rohadt cső. Felvettük a kapcsolatot a helyi Hospice Alapítvánnyal, ők elvileg most hoznak felfekvés ellen lepedőt.
Edit: most röhögjetek ki, de mióta bejött a hidegebb idő (én nekem állati melegem van kabátban) naponta egy egy evőkanál ezüstkolloiddal ápolom a torkom, majd a gyomrom. Vagyis megiszom.
És én még úgy érzem, hogy nem nagy a pocim.
Tényleg, segítsetek ki, a gyomorégés milyen érzés? Kb egy hete esténként - de csak akkor - olyan érzésem van, mintha nagyon tiszta és nagyon hideg levegőt vennék (pl télen egyedül a hegytetőn) Gyanakszom, hogy ez az, de nem tom. Kellemetlen e? Ezt sem tudom eldönteni. Tehát inkább nem.
Ma megint Alapítványoztam. Most elsősorban ellenőriztem a többiek munkáját, hogy ha véletlenül kijön a finanszírozó ellenőrizni a dokumentáció rendben legyen. De legnagyobb meglepetésemre viszonylag rendben volt minden. Egy két embert kellett finoman emlékeztetnem, hogy mi hiányzik, de elégedett vagyok most velük. Úgyhogy egész nap nem is ültem úgy gép elé, hogy most gépelek, hanem mások munkáját kontroláltam.
Délután telefonált egy barátnő, hogy most indul Pécsről, meg a Balatonra és közben beugrana hozzám ledobni egy két gyerekruhát, babaülést meg miegymást. Rohantam haza (pontosítok, hazavitettem magam autóval) leültem Babanetelni, és közben nem hallottam 6 nem fogadott hívásom volt. Vártak egy kicsit, aztán elmentek Balcsira, továbbvitték a babaülést. Brühühű. Elvonta a figyelmemet a BAbanet.