Sziasztok!
Fürtöske!
Szerintem szavazz meg még egy kis bizalmat R.L-nek. Szerintem a 2. babánál majd bebizonyítja, hogy másképp is tud ő szülést levezetni!
A M. volt a szülésznőm, de olyan ciki, mert nem tudom a mai napig a vezetéknevét. Vele elégedett voltál?
Angie!
Az első babánál olyan probléma volt, hogy keletkezett egy vérömleny a méhemben, ami végül kiürült, de akkor pedig a méhlepény került túl közel a méhszájhoz. (nem tudom hogy ez valóban így lehetett-e, mert őszintén szólva így utólag azt gondolom, hogy fogalmuk sem volt, hogy miért véreztem). Szóval a terhességem 12. hetétől kezdve véreztem. Ehhez képest nem írtak ki táppénzre, és nem is kezeltek. Csak hetente kellett mennem vizsgálatra. (persze magánrendelésről beszélünk) UH nem, csak manuális vizsgálat volt (utólag ez is megdöbbentő számomra).
Aztán a 16. héten elkezdett szivárogni a magzatvíz. Az akkori orvosom persze elérhetetlen volt, aki pedig az ügyeleten fogadott első körben nem hitte el, majd mikor másnap visszamentem akkor mivel látta nem szabadul tőlem, befektetett az osztályra, ahol továbbra sem tettek semmit. Se uh, se vizsgálat. 3 nap után előkerült a dokim, aki elvitt uh-ra, és megállapította, hogy gyakorlatilag a teljes magzatvizem elfolyt. Ez nem volt nekik elég indok arra, hogy megindítsák a szülést, vártak még 1,5 napot. Fájások nagyon nehezen sok oxitocin hatására indultak be, de ez is kevés volt, így altatásban segítették ki a babát. A mai napig nem tudom, hogy életben volt-e a pocakomban, de óriási felelőtlenségnek tartom hogy ilyen esetben ennyit várattak. Hiszen ha a baba is meghalt miközben elfolyt a víz (szakaszosan folyt el), akkor akár a méhem is rámehetett volna.
Na, ezután orvost és kórházat is váltottam, ami nagyon jó döntés volt!
Ennyi röviden!
Szerencsére utána nagyon jó kezekbe kerültem, és Mirával minden rendben volt. Bár végig paráztam a terhességet. Tulajdonképpen csak a 36. hét után nyugodtam meg.
Úgyhogy nekem a terhesség utolsó szakasza volt a legjobb!