Jo reggelt lanyok!
Kitartas a cukorterheleseseknek! Ha ez valamit is szamit: szerintem egyaltalan nem volt szornyu az egesz, igaz, en nem is szoktam reggelente enni, csak a kaverol kellett lemondanom aznap. Emiatt olyan alomkoros es fejfajos voltam, hogy csak na. Raadasul nekem kilenckor vettek le az elso adagot, szoval nem volt elkapkodva, hogy minel hamarabb tul legyek rajta.
Nekem harom dl edes lotyit kellett meginnom, a verveteles neni adta ide es nem engedett el, amig elotte nem ittam meg. Ennyit a bizalomrol... Viszont mar eleve volt benne citrom. Edes vizre keszultem, de az elso korty utan rajottem, hogy egesz finom, nem volt tokeletes az arany, de ihato volt maximalisan. Egesz jol esett.
Az egyetlen dolog, ami miatt szenvedtem, az a ket oranyi varakozas volt...
Pocaktema: koszonom a velemenyeket, en is igy gondoltam alapban, hogy nem kicsi. Tudom, hogy nem nagy, de en nem is szamitottam hatalmas pocakra, hiszen egeszen mas testalkatom van. Kristoffal duci voltam, megsem volt nagy a hasam, most meg duci sem vagyok, tudtam, hogy nem lesz most sem nagy.
Magamtol eszembe sem jutott volna aggodni, de miutan oly sok megjegyzest kaptam mar ra a merete miatt, igy bele ultettek a fulembe a bogarat.
Foleg egy ket hettel ezelotti keszitett ki.
Egy 20 eve szult kedves kollegano (aki mellesleg tudta jol, hogy mennyi idos terhes vagyok) rakerdezett, hogy hanyadik honapban is vagyok? A harmadikban? Mert a pocakom akkora, mint neki volt 2-3 honapos terhesen.
Amikor mondtam, hogy beerkeztem a hatodikba, akkor meg ossze-vissza sajnalkozott, hogy huh, biztosan pici a baba, egyek tobbet, emlekszik, hogy tavaly is ilyen apro hasam volt, biztosan Kristof is kis sullyal szuletett. Nem akarta elhinni, hogy Kristof kozel 4 kg-mal bujt elo. Azt mondta, hogy az kizart, mert neki hatalmas pocakja volt es harom kilo alatti fia szuletett, szoval az enyembol nem johetett nagy baba.
Nah, most erre mit mondjak... Legszivesebben azt mondtam volna, hogy ennek a vitanak nincs ertelme, tekintve, hogy neki nem-terhesen is nagyobb hasa van, mint nekem jo harom honappal szules elott, de bantani nem akartam ot. Pedig kicsit mar megerdemelte volna, annyit akadekoskodott.
De mas is poenkodni szokott azzal, hogy vegyek magamra tobb ruhat, meg vastag pulcsit, mert ugy talan mar terhesnek neznek ki.
En altalaban a sajat fejem es elkepzelesem utan megyek, de ha tomegesen hallok mas velemenyeket, akkor elbizonytalanodom.
Persze ha nagyobb lenne a pocakom, akkor meg az lenne a bajuk, hogy lassabb vagyok, nehezebben mozgok, levernek ezt-azt az asztalrol, lassabban dolgoznek, hamarabb elfaradnek, stb. Ez tuti biztos.
Nori: valaszolva a kerdesedre. Ha valasztani lehetne, akkor en egy ilyen tendenciaban novekvo pocakot valasztanek, amilyen most is van.
Viszont egy "Mindenki hagyjon beken a merete miatt" opciot is kernek hozza. Ez lenne a tokeletes.
A hatalmas pocit csak amitt nem kernem (ha lehetne), mert a ferjem legjobb baratjaekhoz most decemberben fog erkezni a baba. Az asszonykanak o lesz a 3. gyermeke. Mi akkor talalkoztunk veluk utoljara, amikor a huszas hetek kozepen jart, mint most en. Ehhez kepest akkora pocakja volt, mint nekem Kristoffal par hettel szules elott. Szegeny nagyon szenvedett. Mar egett a gyomra, lihegett, szenvedett az aranyerrel, nem birt aludni, annyira fajt a medenceje es a dereka, elkezdett repedni a bore es allandoan kemenyedett a pocakja. Szegenyke eljott velem setalni, de mar akkor ugy setalt, hogy alulrol fogta vegig a hasat, mert nehez volt es mar kialakult nala a pingvinjaras.
Azota eltelt bo ket honap, meg egy honapja van hatra. Fogalmam sincs, hogy most mekkora neki es hogyan birja, de nem hiszem, hogy tul jol. Az o peldajabol kiindulva nem igenyelnek meg most sem nagy pocit, bar azt legalabb mindenki latja.
Viszont el nem tudom kepzelni, hogyan boldogulnek a bo 11 honapos Kristoffal a kovetkezo harom honapban, ha mar most akkora lennek, mint amekkorara szules elott szamitok...