Hahó!
Tinu, aranyos vagy a hiába a sok szmájlival.
De csak akkor írok szmájlit, ha tényleg elmosolyodom itt a gép előtt.
Addig tudom csinálni ezt az egészet, amíg inkább öröm, mint bosszúság, és hát általában inkább öröm mint bosszúság, csak az az este egy kicsit sok volt.
De, látod, mostmár mosolygok rajta.
Igen, jól jönne, ha lenne segítség, de nálunk sajnos tényleg nem kiszorítható a pénz arra, hogy más végezze azt, ami az én munkám. Férjemnek az éjt-nappallá tett munka eredményeképp az október havi keresete 59.141 Ft volt. Meg döbbentünk rajta kissé... Azóta kiderült, hogy majd 1 összegben fog kapni adójóváírást januárban, na azt nagyon várjuk már, de ez van. Na, ez egy olyan dolog, ami miatt most nincs szmájli. Viszont úgy már van, hogy ennek ellenére, hála Istennek, a gyerekeinknek mindenük megvan, és nagyon szeretjük őket is és egymást is. Ezt pedig nem befolyásolja, hogy mennyi a pénz.
Szóval a szmájlik valódiak, az életem örömben zajlik, csak vannak nehezebb pillanatok. Mint mindenkinél!
Nos, ha dolgoznék, nem tudom, mi lenne... Sztem nem bevallottan a családom tulajdonképpen nagyon örül, hogy így jött ki a lépés, és most vagyok itthon, mert amíg dolgoztam, addig még nem volt ennyi gond a dédikkel, délben még az egyik tudta etetni a másikat, reggel még nem kellett segítség az ápolókon kívül, akik érkeztek, de ennyi idő alatt, mióta itthon vagyok, sajnos sokminden változott. Sztem realitás, hogy mire visszamennék dolgozni, már nem lesz ennyi a feladat. Sajnos.
De tényleg nagy öröm látni, hogy mennyire szeretik a gyerekek a nagyszülőket, a dédiket, és hogy az idősebbeknek bearanyozza a napját, ha láthatják a kicsiket.
Na, befejeztem mára. Bocs, hogy sok volt. És megértem, akik ezt nem vállalják, mert másképp is szép az élet, de így is.
Na, akkor meglátjuk, mikor Szofi. Jelentkezem még.
Kutyafüle, azért néha adj hírt, mert pl. most ez a csípő dolog... Remélem, semmi komoly!