Luna
Örülök, hogy a dokinál gyorsan sorra kerültél, nem kellett sokat várnod, sőt még a kapott időpontnál előbb is bemehettél
Itt a klinikán mindig várni kell, nagy szerencse kell ahhoz, hogy 10, 15 v. 30 percnyi várakozás után már be is hívjanak.
Emlékszem még 2006. áprilisában amikor legelőször mentünk el a klinikára, délután 14:00 órára kaptunk időpontot. A nővérszobánál 5 percen belüli bejelentkezés után, míg az általuk adott több oldalas kérdőív kitöltésével foglalkoztunk és az ambulanciára bejelentkeztünk, a Porf. Kollégája folyamatosan hívta be a betegeket, akkor is amikor mi visszatértünk az osztályra.
Fél 3, háromnegyed három fele egyszer csak az egyik rendelőből kijött egy doki, akiről, mint később kiderült a mi dokink volt.
20 perc múlva kijött a váróba az egyik asszisztensnő és mondta, hogy a doktor urat szüléshez hívták, így aki most nem tudja megvárni, az holnap nyugodtan jöjjön vissza, aki meg megtudja várni, annak sajnos nem tudja megmondani, hogy mennyit kell várnia.
A 20 emberből, ha jól emlékszem 10-en maradtunk csak, akikkel együtt megvártuk a dokit, a többiek elmentek, hazamentek. Jól elbeszélgettünk egymással, volt aki elment kaját v. mást venni, aztán visszajött várni. Délután 16:00-kor elmentek az asszisztensek is, csak mi 10 voltunk, vártunk ott az osztályon. Teltek, múltak a percek, órák majd este 6 óra körül az egyikünk lement megkérdezni a portán, hogy a doki bent van még a szülőszobán v. elment-e már, mert páran az osztályon várunk rá
A portás mondta, hogy nem ment el a doki, várjunk csak az osztályon, ha látja majd szólni fog neki, de a biztonság kedvéért most a szülőszobánál szólni fog, hogy várnak rá. Este fél 7 körül megérkezett aztán a doki, látszott rajta, hogy nagyon elfáradt. Mindenki nagy örömmel köszönt neki és ahelyett, hogy letámadtuk volna, hogy minél gyorsabban megvizsgáljon minket és mi is mehessünk a dolgunkra, mindannyian azt kérdeztük, hogy anya és gyermeke jól vannak-e, mire a doki széles mosollyal az arcán, megköszönve a kérdést válaszolta, igen jól vannak
Persze megkérdeztük azt is, hogy kislány lett-e vagy kisfiú, mondta a doki, hogy kislány lett. A doki ezek után bement a rendelőbe és folyamatosan elkezdett mindenkit behívogatni. Félóra múlva, tehát 7, negyed 8 körül mentünk be, kerültünk sorra a dokinál.
Emlékezetes egy nap volt! Akkor, aznap megismerkedtünk egy csajjal is, akivel aztán folyamatosan tartottuk, tartjuk a kapcsolatot és aki mára már boldog ikrek édesanyja.
Persze volt olyan is amikor mondhatni idegesítő volt a várakozás
, de ugye itt nem egy kenyérre, tévére, lakásra várunk, hogy megszerezzük, a miénk legyen, hogy legyen, hanem egy életre, egy kisemberre és ez minden várakozást megér, nem igaz?!