Visszakerestem tegnap történetedet, és mégha hülyén is hangzik, megnyugtat, hogy nem csak én vagyok egyedül a világban akivel pont ez történt meg. Az orvosom teljesen maga alatt volt, hogy pont én, meg pont az akivel sose volt "gond"...neki ilyen magzatzsinór katasztrófás esete nem volt még...én voltam az első...és kislány az enyém is. Meg akarták mutatni, de én képtelen voltam rá, hogy megnézzem, nem akartam kötni semmihez, azt akartam, hogy csak az emlékeimben éljen úgy ahogy én elképzeltem...így is rossz, mert a férjem megnézte - végig velem volt - és annyit mesélt róla, hogy gyönyörű fekete haja volt, mint nekem - na ettől mindig sírva fakadok, ha eszembe jut...már ez is túl sok.
Azt, hogy mennyire fogom fel ez jó kérdés .... sokat sírok, de csak ha egyedül vagyok ... képtelen vagyok elviselni, hogy bki gyengének lásson...szakmai ártalom
... azelőtt én ügyfeleket reggeliztem 
Mivel az enyém fejvégű volt így kierőltették belőlem természetes módon, de jobb is, mert varratszedés után gyorsan meggyógyultam, már nem vérzek egyátalán, nem indult be a tejem se...csak a lelkem ilyen nyamvadt
Veled ellentétben én még mindig úgy gondolom, hogy azonnal gyereket akarok, bmi áron, én a 6 hónap türelmi időt se hinném, hogy ki fogom várni. Számolom a napokat a mensiig, meg a kontrollig, LH teszteket vettem, és folyamatosan szuggerálom magamba, hogy lesz kisbabám (na ez a projekt azért nem mindig felhőtlenül sikeres, mert sírdogálok sokat azon, hogy mennyire félek, hogy nem fog sikerülni
) Fórumozom - ezzel ápolgatom a lelkem....ezzel csak az a baj, hogy a sokfelé olvasgatástól betegségeket képzelek be magamnak (PCOS, sárgatest elégtelenség, alacsony luteális szakasz...miegymás...dehát ki tudja, az én terhességem a lő és talál tipikus esete, tehát vagy egészséges és nagyon termékeny vagyok, vagy csak véletlenül szerencsém volt) és folyton attól rettegek, hogy nem fog sikerülni, mert vmi bajom van csak én még nem tudom ... na persze ezzel kár is lenne a dokihoz fordulni, mert elhajt, hogy minek vizsgálgasson, ha még nem is próbálkoztunk min. 1 évet, meg hát nekem még várni is kéne ezzel a szüléstől számított 6 hónapig....miegymás... de én 1 év múlva már majdnem 31 leszek!!!És még nincs gyerekem...más meg már a 3.-at is világra hozta...
Igaz Babácskát - Izabellát (jó ég nem is hívtam így a szülés óta) - már semmi sem adja vissza nekem, de per pillanat csak egy "vigaszbaba" az amire vágyom...mindene megvan a padláson lefóliázva a biztonsági gyermeküléstől a barátainktól kapott hegyekben álló babaruháig.
....klinikai eset vagyok azt hiszem...ja és már visszamentem dolgozni is (3. hétben vagyok), gondoltam így könnyebb lesz elterelni a figyelmem ....
Csak az a két kismama ne lenne, akik a karácsonyi céges bulin nagy hassal ott lesznek...ha azt kibírom ép ésszel bőgés nélkül, nagyon büszke leszek magamra!
Én még nem készülhettem a babánk szülinapjára, azt, hiszem, úgy még borzasztóbb lett volna.
