Sziasztok!
Gyönyörűek a babák! Én is teszek fel mindjárt egyet a hétvégi kilátózásról.
Fogas kaki: akkor Danié a kezdetektől fogva "fogas"...
Dani tegnap kapta meg a 2 hónapos oltását - szegénykém nagyon sírt közben, de utána rögtön felvettem, és azonnal megvigasztalódott. Utána nem látszott semmi változás rajta: nem lázasodott be, nem változtatott az evési szokásán, nem volt nyűgösebb, de aluszékonyabb sem, és nagyon kis vidám továbbra is. Úgyhogy én gyanakszom, hogy a dokinéni átvert minket, és nem is volt oltóanyag a fecskendőben....
Tegnap még az is volt a doktornéninél, hogy aszimmetrikusnak találta Dani fejtartását, ezért gyógytornászhoz küldött bennünket. Ma már el is vittem, ahol kb. fél órán keresztül nézegette a nő, meg tornáztatta, és megállapította - nekem is végigmutogatta - hogy egy csomó apró jele van a féloldalasságának. Pl. a homloka az egyik oldalon domborúbb, mint a másikon, a szemrések tágassága között is különbség van (ezt szemészként én is észrevettem, viszont szemészeti problémát nem okoz a mértéke, ezért nem annyira aggódtam miatta....), az egyik válla feljebb van, mint a másik, stb. És hát ami nekünk is feltűnt, hogy sokkal jobban szeret jobbra nézni, mint balra, és elalváskor is jobbra-felfele fordítja a fejecskéjét. Az oka mindennek többszörös lehet, egyrészt az, hogy az ő ágya és a mi ágyunk úgy van összetolva, hogy én tőle jobbra vagyok, és mindig felém fordult a kis pötty, meg én balkezes vagyok, és mindig úgy veszem ölbe, hogy jobbra a legkényelmesebb onnan nézelődni, de a legvalószínűbb mégis az, hogy már az anyaméhben valahogy féloldalasan feküdt, mert hisz ezért is nem tudtam megszülni természetes úton, mert nem volt a feje jól beilleszkedve, mert ferdén volt...
Na, most kaptunk egy csomó házifeladatot, hogy hogyan is tornáztassam itthon, meg fordítsuk meg az ágyakat meg ilyesmi, és hetente egyszer kell visszavinni, hogy megnézze a haladást.
Meg a nyakánál is masszírozgatta - lazítgatta egy kicsit az izmokat.
Háát, nem örülök nagyon ennek az egésznek, de legalább elég hamar kiderült...
Sétálás: nálunk most ez nagyjából a kórházba járásból áll, mert nekem már megint mindenféle gondjaim vannak a vesémmel, amit 2 hét múlva fognak műteni...
Mindenesetre egyelőre nem kellett elhalasztani a műtétet, és Danival rooming-in-ben lehetek majd végig, szóval remélem lassan helyrejönnek a dolgok.
Ja, meg a közértbe is szoktunk sokat "sétálni".
Az tőlünk kb. 15-20 perc kényelmes babakocsi-tempóban.
Lányok, tök érdekes volt, amiket írtatok a körkérdéseimre: először arra, hogy nálatok hogyan megy az esti altatás, aztán meg arra, hogy mibe vannak öltöztetve hozzá. Kiderült számomra, hogy teljesen másképp is lehet csinálni, mint ahogy nálunk mennek a dolgok, és ez nagyon tanulságos. Régen mi minden nap egy-másfél órát szenvedtünk az esti altatással, és most a ti módszeretek nyomán kipróbáltam, hogy egyszerűen nem is altatok.
Csak leteszem, puszi, esti fény, cumi, és kijövök. És működik!
Le vagyok döbbenve. És nyertem egy órát.
Aztán most szintén a ti ötleteitek nyomán beszerzek egy-két meleg hálózsákot, és kipróbálom majd a bodyban altatást. Hát kíváncsi vagyok.
Na, szóval: itt jön a következő körkérdés: nálatok hogyan telik az etetés és a következő alvás közötti egy-másfél óra? Mit játszotok vele, hol van a baba helyileg, milyen testhelyzetben, stb?
Nálunk a következő variációk vannak: vagy az ágyában marad, és a zenélő-forgó bohócokat nézi maga fölött, mialatt én a lakás többi részét pakolom (ettől nekem mindig nagyon lelkiismeret-furdalásom van, bár ő szereti). Vagy ölben van, és én közben videóskype-olok a családommal vagy a barátaimmal (ez sajnos sokkal többször van, mitn kéne, de eléggé egyedül érzem itt magam), vagy a játszószőnyegén játszik a nappaliban a kanapén, de itt nagyon rövid ideig van el magában, nekem is ott kell lennem, és játszanom az állatkákkal. A reggeli első ébrenlétet az apukája viszi, olyankkor teszvesz várost olvasgatnak, plüssállatokkal játszanak, stb. Ja, és olyan is van, hoyg a youtube-on benyomom a kalákát, és "táncolunk".
Összességében nagyon sokat van ölben (sajnos), nagyon keveset fekszik, pláne egyedül, és sosem "ül" (nincs is miben).
Nálatok hogy van?
Bocs, hogy folyton egy regényt írok, de olyan ritkán jövök, és akkor minden kikívánkozik belőlem.
(És még nem is panaszkodtam a magyar anyakönyvezés nehézségeiről, de - linácska után - sejthetitek...)
És itt a hétvégénk: