Sziasztok!
kicsit sűrű hétvége volt, azért nem voltam.
Tegnap is szülinap!
Babszi, tök igazad van, annyi szép és jó dolog is történik a fájdalmakkal egy időben velem, velünk!
Jót nevettem azon, hogy apa énekel Daninak!
Bármit megtenne, de azt nem!
Én sem vagyok ilyen éneklős (sajnos)
Mindenben maximálisan segít nekem, takarít, kézzel mos és remek pizzát gyárt 10 percen belül!
Megjegyzem én pizza őrült vagyok!
Esténként mindig odahajol a fülével a pocimhoz és hallgatja az ő nagy-kis fiát! Ezek tényleg szép pillanatok!
Arról nem is beszélve, amikor Bence jön oda simizni a tesóját.
Elolvadok!
Általában játék közben gondol egyet, odafut, kap Dani pár simit és fut tovább! Olyan édes!
Szóval ezekbe a gyönyörű dolgokba rondít bele az a szemét fájdalom.
És hát nem sikerül mindig kiiktatni, hogy nem is gondolok rá, mert érzem minden porcikámban.
Az a lényeg, hogy még egyben!
Mondjuk tegnap hallottam olyan híreket, hogy még nincs kilátás a látogatási tilalom feloldására ezen a héten sem!
Nem tudom mi lesz.
asszem fel kell készülnöm arra is, hogy egyedül fogom végigcsinálni.
A decemberi szülésről: Szerintem minden évszaknak van nehézsége is előnye is. Beni november 9-i, eltelt 3 hét mire kivihettük egy kis időre.
Az igaz, hogy addigra én már régen irigyeltem a nyáron babakocsit tologató anyukat, de.... mindig olyan jókat aludt a friss, kicsit hideg levegőn, hogy öröm volt nézni. A téli cuccokhoz is elsőre hozzászokott ugye, mivel mást nem ismert, a barátnőm nyári babája viszont eléggé utálja ezt a beöltöztetést, sokat sír miatta.
szerintem tök mindegy mikor szül az ember.
Igaz, én most úgy nézek ki a fekete, bő kabátomban, mint egy dagadt pingvin!
Bocsi, most unta meg Beni végleg, hogy nem vele foglalkozok!
Mindenkinek pussz