Sziasztok!
Tán van 2 percem.
Datolya hatalmas gratula nektek.
Sok tejcsit és boldogságot kívánok!
kicsike: örülök, hogy otthon vagytok már és jobban vagy.
Egy rövidke szüléssztori ha belefér.
Tehát mint olvashattátok kedd hajnalban fájásra ébredtem. Mértem méregettem, d annyira katyvasz volt az egész, hogy nem bíztam benne, hogy ezek azok a fájások. Azért hívtam apát, hogy maradjon készenlétben. Elmentem zuhizni, hátha rendeződik de a zuhany alatt 2 percesek voltak, mikor feljöttem és leültem akkor meg 5-6 percenként jöttek a fájások. Érdekes, mert fájások alatt tudtam, hogy ez már az, de a fájásszünetben meg bizonytalan voltam. Felhívtam apát 2-kor, hogy mi a helyzet. Erre azt mondta, hogy jó lenne ha kibírnám 5-ig, mert nem lenne jó potyára bemenni.
![Shocked :shock:](./images/smilies/icon_eek.gif)
Mondtam neki, hogy jó kibírom, max szülök addíg szülök egy gyereket...
![Razz :P](./images/smilies/icon_razz.gif)
Aztán csak meggyőztem magam, hogy menni kéne. Így telefon apának, hogy húzzon haza taxival, bevárom, hívunk mentőt aztán irány a kórház. Aztán a mentőből nem lett semi, taxiztunk.. Az utcánkból kifelé jött pont egy fájás.. Azon gondoloztam közben, hogy ha megszülök bemegyek a polgármesterhez és a torkára lépek finoman, hogy nagyon gyorsan csináltassa meg az utat mert baromi élvezetes volt másfél percig a kátyús szar földúton vajúdni..
Mindegy. A taxis tünemény volt. Kérdezte, hogy menjen-e lassabban, mondom nene, elnézést kért minden egyes kis kátyúért amibe belehajtott, és a végén, mikor megálltunk az 1500 ft-os jattból nem fogadott el csak 500 ft-ot. Hát vannak még emberek.
A fájások egyébként egészen tűrhetőek voltak. Szűkszavúan, de tudtam beszélgetni apával közben. Bejutottunk a kh-ba, fel a szülőszobára, csengetés után 5-6 percel álmosarcú szülésznő nyit ajtót a következő kérdéssel, hány percesek? Mondom 5-6. Betessékel, apa kitoloncol. Apuka majd mindjárt bejöhet. Kapok szép hálóinget, egy szekrényt és a 42-es lábamra egy kisebb kb 38.as papucsot. Sebaj. Beülök, szívhang hallgatás, nézem kíváncsian a papírt, hogy a szuszogóssá fajult fájásaimat hányasnak ítéli a gépezet. Csalódottan konstatálom, hogy vacak 40-es fájáskák.. Szülni 100-nál szoktak. Sebaj. Tán a méhszájam már megvan szűk egy ujjnyi. Apa közben ír, hogy mikor jöhet be. Nővérkét kérdem, válasz: mindjárt szólunk a doktorúrnak és utána jöhet. Doktorúr jön, vizsgál és közli a fantasztikus hírt, bő 2 ujjnyi, inkább 3. Hurrááá. Már csak 1 ujj és jöhet a menet. Leülök, doki faggat. Gyógyszerérzékenység, műtétek, előző szülések. Fájása volt míg itt ült? Mondom igen most is van. Nővérek elképedve, ilyen csendben? Magamban morgok, hogy bezzeg ha üvöltenék az lenne a baj. Mindegy. Nem szólok, csak mosolygok. Végre megjelenik az én dokror Hauszom, drága férjem, vadító zöld műtősruhában, kilógó melkasszőrrel.. Ha nem a szülőszobán lennénk... Beszélgetünk, fájok, vihorászunk, fájok, aztán megjelenik az ajtóban Mr Bean ( a dokim, csak eszméletlenül hasonlít rá..
![Laughing :lol:](./images/smilies/icon_lol.gif)
) és ő is megvizsgál. Igen bő 3 ujjnyi. Jajj de jó. Burokrepesztés, oxitocin. Maradjak fekve kicsit, aztán csücsülhetek labdára. Igenám, de háton fekve nem olyan viccesek a fájások. Dokim jön, kérdem ülhetek-e labdára? Várjak megvizsgál fájás alatt. Anyád.. gondolom és tűrök csendben. Persze közben letépem apa kezét szegényke. Vizsgálat vége, pattannék a gömb tetejére, de a doki megállít, nem lehet. Mondom mert? Mert nem lesz idő visszamászni az ágyra, mivel 4 ujjnyi a méhszáj és alig van perem. Váó. Álljak az ágy mellé és járkáljak. Így esett a nagy eset, hogy 5,5 év után táncoltunk apával. A zenét Bence szívhangja biztosította
![Very Happy :D](./images/smilies/icon_biggrin.gif)
Nagyon jó volt. Annyira, hogy bár az oxi zubogott ezerrel, a gép 100-as folyamatos fájást regisztrált, de nem éreztem belőle semmit. A dokinak persze ez nem tettszett, és közölte, hogy 7-re babázunk, feküdjek fel és szülünk.
![Shocked :shock:](./images/smilies/icon_eek.gif)
Mondom, de még toló sincs. A 3. gyereknél másképp mennek a dolgok, nekem kell a fejét a helyére nyomnom.
![Shocked :shock:](./images/smilies/icon_eek.gif)
Basszus. Jó. A kengyelekbe kötötték a lábaimat, amivel nem is lett volna problémám, ha tudnék spárgázni.. De nem tudatm és azóta sem tudok. Viszont ezzel a doki elérte, hogy 2 db kínkeserves tolófájás nélküli nyomás után mindkét lábam begörcsölt a combtőtől a kislábujjamig. Nem szokásom szülés közben hisztizni, meg ugrálni, de most megtettem. A dokim riogatott közben, ha nem maradok nyugton beszorul a gyerek, és akkor csak úgy tudja kiszedni belőlem, ha darabokra töri. Próbáltam magam összekapni, de mindkét szülésznő arcát látva megnyugodtam. Ha a tekintettel ölni lehetne.. Láttam rajtuk, hogy legszivesebben a dokit kötözték volna a szülőszékhez.. Egyikük odajött és megnyugtatott, hogy látja rajtam, hogy nem hülyülök, és marha szar lehet, így eloldotta a lábamat és elkezdte nyújtani. Jobb nem lett, de nagyon jólesett.
![Smile :)](./images/smilies/icon_smile.gif)
Ja és közben elmismásoltam 2 fájást, hátha magától jön a toló. Közben lelkesen hitegettem a dokimat, hoy nincs fájás.. Aszem ezért oscart is kaphatnék, mert bevette.
![Twisted Evil :twisted:](./images/smilies/icon_twisted.gif)
Nézek az órára 7 óra 2 perc.. Na itt sem lesz 7-re Bence. És ekkor jön az első toló. Nyomok, mint állat, dokim emberré változott és bíztat, hogy remekül csinálom, már csak egy kicsi. Nyomok megint, jó félig kinnt a feje, most ne nyomjak. Hosszabb fájásszünet kb fél perc, de óráknak tűnik. Jön a második toló, nyomok, jó kinnt a feje, már csak egy nyomás. Nyomok és hopp, kinnt a kislegény. Pihennék, szusszannék, de a dokim rángat fel, ujjongnak nézzek oda Bence fogja a köldökzsinórt
![Very Happy :D](./images/smilies/icon_biggrin.gif)
Édesem ott fekszik pucéran, mázasan, véresen, sír és szorongatja az utolsó kézzel fogható köteléket ami még hozzám köti. Apa is meghatottan nézi, mire észbekapunk, hogy fényképezni kéne elengedi Bence a zsinóri és ezzel hivatalosan is megkezdődött önálló élete ezen a világon.
Hát ez a mi történetünk.