Ktouch!
Én egyáltalán nem gondoltam, hogy bárkit is sértegetni, támadni akarnál és nem is visszavágás volt a részemről. Egyszerűen azt mondom, hogy 100%-osan abban hinni, hogy minden tőlünk függ, az szerintem eléggé tévút. Főleg mindenre, minden esetben ráhúzni ezt az elméletet.
Sok minden tőlünk függhet, sok mindenre hatással lehetünk tudatalatt, de nagyon sok minden nem úgy alakul. Hiába van pozitív gondolkodás, mégsem agyban dől el...
Lehet ebben hinni, de akkor elég sok önmarcangolás lehet ennek az eredménye, amikor mindenről azt gondoljuk, hogy miattunk volt, ha nem is tudunk róla, de tudat alatt az is biztos miattunk volt. A pozitív dolgoknál ez megerősítő, de ha negatív dolgok történnek, akkor meg gyötörheted magad, hogy mit csináltál, gondoltál rosszul, amikor csak egyszerűen csak nem mindenre van hatásunk...
Hogy szakemberek, szakkönyvek elméletei ezek? Általában mindent állítanak pro és kontra szakemberek és szakkönyvek, szerintem semmit nem szabad vakbizalommal fogadni... Sokszor valahol az elméletek közt van az igazság, amit mondjuk egy 3. szakembercsoport állít...
Kíváncsi vagyok, hogy korábbiakban hol olvastál ki a szavaimban lelkiismeret furdalást? Vagy hogy olyan problémám lenne amit meg kell oldani?
Én szaranyának nem éreztem soha magam, de tudom, nem vagyok tökéletes, természetesen voltak/vannak dolgok amiket átgondoltam/átgondolok, hogy lehetne másképp, jobban, így vagy úgy nem szeretnék többet viselkedni, ezt, vagy azt nem csináltam jól, stb. És megpróbálok tenni azért, hogy bizonyos esetekben türelmesebb, nyugodtabb, odafigyelőbb, jobb legyek, stb.
Arról, hogy nem szabad előre foglalkozni a lehetségesen felmerülő nehézségekkel, problémákkal, ne ijesszük el szegény első gyermeket vállalókat, stb... én meg teljesen máshogy gondolkozom. Én azzal, hogy a lehetséges nehézségeket is átgondolom, a lehetséges problémákat is számba veszem és olvasok róluk, úgy érzem, hogy későbbiekben sokkal könnyebben bírkózom meg velük. Aki nem veszi számításba a lehetséges nehézségeket, az szerintem annál nagyobbat csalódhat később, annál jobban letörheti, megtörheti a nehézség, gond. Ha számításba vesszük, akkor viszont annál könnyedebben, természetesebben, hatékonyabban tudunk szembe nézni vele.
Így volt az, hogy a babvárásnál is az első 12 hétben én számba vettem, hogy történhetnek még problémák (elég gyakran előfordul), úgy érzem sokkal jobban viseltem volna, ha baj történik... Mintha úgy élem bele magam, hogy minden csak tökéletesen, minden csak jól, minden csak úgy alakulhat ahogy én azt elképzelem, akkor asszem elég nagy trauma lett volna egy esetleges magzatvesztés. Ez viszont nem azt jelenti, hogy előre paráztam volna, sőt, egyáltalán nem féltem, nem aggódtam, hogy probléma lenne, egyszerűen számba vettem más utakat is.
Ez volt a szoptatással kapcsolatban is. Tudtam, lélekben felkészültem arra is, hogy nem megy az mindig úgy, mint a karikacsapás, bármennyire is szeretnénk, fájhat, kisebesedhet eleinte a mell, stb. ezért nem is estem se kétségbe, se depresszióba, amikor problémák voltak. Nem is vádoltam önmagamat, hogy minderről én tehetek. Megpróbáltam a lehetőségekhez képest a maximumot kihozni és én azzal elégedett vagyok. Én úgy érzem, minden tőlem telhető dolgot megtettem és a többi már nem tőlem függött. (De nehogy elkezdjük azt mondani, hogy aztán minden alól ki lehet bújni, merthogy úgysem tőlünk függ, úgysem tudunk hatással lenni rá... mert az meg a másik véglet. Szerintem ebben is a közhelyes arany középút a jó.)
Na, uff... Hosszú lett ez...
![Embarassed :oops:](./images/smilies/icon_redface.gif)