Judit! Jaaaj, mintha hájjal kenegetnének! Még én is hiányzom valakinek?
Olvaslak ám benneteket! Csak nem akarok sokat lógni a neten, annyi rosszat olvastam újabban a sz.gép káros hatásáról.
Meg anyukámat műtötték múlt héten, közben Borit hordjuk gyógytornára a hipotónia miatt, és a férjem is itthon volt egy-két napot, ilyenkor pedig be se kapcsolom a gépet
Szóval olvaslak benneteket és drukkolok. Irígyellek ám titeket nagyon!
De jó is volt, amikor én is nagypocakos voltam!
Jó lenne már megint egy kis csöpp.
Tényleg, Hicu!
Hogy viseled a kis picurt a nagy picur mellett? Én egy kicsit tartok tőle, hogy túlságosan leterhelő csecsemő mellett terhes lenni és emiatt esetleg állandóan rosszkedvű és ideges lennék. Mi lenne akkor Borival?? Arról már nem is beszélve, hogy mi van akkor, ha a köv. terhességnél is ennyire nagyon rosszul leszek???
Timili!
Én csupa stria lettem.
Ami a hasamat illeti, engem szülés után ért a meglepetés, mert sokáig nem volt csíkos a hasam, amikor pedig csíkos lett, akkor már olyan nagy volt, hogy nem láttam tőle a csíkokat.
Úgyhogy boldogan meséltem mindenkinek, hogy igaz ugyan, hogy a mellem olyan csíkos, hogy egy zebra megirígyelné, de szerencsére a hasam, ... hát a hasam bőre aztán igazán gyönyörű.
Ehhez képest iszonyatos vörös csíkokra lettem figyelmes, miután szülés után volt erőm jobban megtekinteni magamat.
Azóta egyébként szépen halványultak (9,5 hónapja szültem), de attól tartok, soha nem fognak tökéletesen elmúlni.
És nem csak az a gáz, hogy ott marad a csík, hanem hogy tönkre vágja a szöveteket, és ettől ernyedtebb lesz a bőr. (illetve nem a csík vágja persze tönkre, hanem a feszítés miatt köv. be ez a folytonossági hiány, ez jelenik meg csík formájában)
Mondjuk a legfőbb gondom most inkább a hájam.
Kész agyrém!
Most képzeljétek el, hogy olyan súllyal jöttem ki a kórházból, ami még a terhesség előttinél is kevesebb volt. Tök vékony voltam!
És ezután szedtem fel kb. 3 kilcsit.
Hát nem hihetetlen?! Amikor azt írja a szakirodalom, hogy a szoptatás arra is jó, hogy az anya megszabaduljon a zsírdepóktól! Úgy látszik, én vagyok az a kivétel, amely erősíti a szabályt.
Fúj, utálom magam.
Kismamák!
Ti nem éreztek néha így? Néha olyan öregnek és rútnak érzem magam, hogy az már szörnyű.
Mert a csini ruháim nem mennek rám, a mellem lejjebb költözött két emelettel és ha nincs benne sok tej (és most már általában nincs), akkor úgy lógnak mint valami üres dohányzacskó.
Elkezdtem növeszteni a hajam, mert nincs időm 5 hetenként a város másik végébe fodrincshoz járni, de nekem a rövid frizurák állnak igazán jól. Szóval a plusz kilóktól és a mell-lógástól eltekintve is úgy nézek ki mint egy lefosott kilóméterkő.
És még csak arra sincs energiám, hogy vegyek magamnak valami jó cuccot, mert egyrész semmibe nem férek bele (a melleim tutira nem), csak nézem ezeket a kis plázacicákat, akik megveszik a tenyérnyi bikiniket, amik a fél mellemre sem lennének elegendőek és egyszerűen az élettől is elmegy a kedvem. Ráadásul közben folyton Borira gondolok, mert az a mániám, hogy rajtam kívül más úgysem tud rá vigyázni, tehát végigrohanom az üzleteket és persze, hogy nem találok magamra semmit.
Á, szar az egész.
Bocs, hogy ilyen depis hangulatot csempésztem ide.
És most vessetek meg, hogy nem a Schöpfről dumáltam
Mackoo