Sziasztok, jó reggelt!
Nagyon jó éjszakánk volt, Babóka egyszer kelt, fél 5-kor, aztán fél 9-kor. Ilyen jó rég nem volt, biztosan most kárpótol a múlt hétért.
Szopi: Sajnos semmit nem javult a helyzet, ma reggel is csak sétálva tudtam megszoptatni. Nem tudom, mennyire vagyok kemény, és hogy egyáltalán van-e már értelme ennek az egésznek. Lassan kezd az egész az én saját, külön bejáratú szélmalomharcommá válni.
Csilla: Köszönöm, hogy leírtad a történetedet, tényleg kísértetiesen hasonlít. Ha visszagondolok, 3 hónaposan kezdődtek a problémák, akkor kezdte először elutasítani a bal mellemet. A fogzása is akkor kezdődött, gyakran csak úgy tudtam szoptatni, hogy bekentem előtte az ínyét Dentinox-szal. Az a helyzet, hogy ha a cumi a bűnös, azt tudom kezelni, de ha a fogzás, akkor lehet, hogy ennyi volt.
Szofi: Jól látod a helyzetet, mióta megszületett Babóka, megsokasodtak a konfliktusaink a férjemmel. Pedig ismerjük egymást eléggé, 8 éve élünk együtt, 2 éve vagyunk házasok. És mégis most ütközött ki az eltérő neveltetésünk, és emiatt többet veszekszünk, mint eddig bármikor.
Én szoptatni akarnám, neki jó a tápszer is, én néha kisterilizálom a cumikat, szerinte felesleges, én sapkát adok rá, ha fúj a szél, szerinte minek, csak túlaggódom. Én be akartam tartani a 6 hónapos határt a hozzátáplálásban, ő már rég elkezdte volna. Én nem akarom sírni hagyni, ő igen. Szinte alig van olyan terület, ahol egyezik a véleményünk. Mindezek ellenére szeretjük egymást, és mindig kibékülünk, de nehéz. Én ezeket a kérdéseket fontosabbnak tartom annál, hogy feladjam az álláspontomat, neki meg elege van abból, hogy mindenben én akarok dönteni.
Nálatok is voltak ilyen konfliktusok az első gyereknél?
Tinu: Lehet, hogy túl kitartó vagyok, és a saját életemet bonyolítom.
Amiket te írsz, az sem piskóta, a dackorszak sem lehet egyszerű.
Habár van némi tapasztalatom, 5 évet tanítottam, aztán elmenekültem a pályáról. Remélem, a saját gyereknél azért könnyebb a helyzet.
Ne érezd magad rossz anyának, senki sem lehet tökéletes. Valahol mindenki elrontja, ennek ellenére csak normális felnőtt lesz a legtöbb gyerekből. Én kamaszkoromban voltam szörnyű, a szüleim minden barátját szembe kritizáltam, menekültek előlem. Érdekes, amennyire harcias voltam akkor, most inkább hallgatok és megfigyelek társaságban.
Incike: Nagyon jók a képek, tetszik ez az élménypark.
Hol van ez a Nőtincs?
Ildi: Üvegsztrájk? Ez sem hangzik túl jól.
Na, megyek, kezdek magammal meg a lakással valamit.
Réka