Megint en vagyok, es most panaszkodni fogok, szoval elore is bocsanatot kerek mindenkitol.
Ugy erzem magam mintha a sajat orszagom pofon vagott volna. Tudjatok mielott David idekoltozott volna azt remeltem, hogy majd itt is boldogok lehetunk, hogy majd jol erezzuk magunkat es orommel megmutathatom neki a hazam szepsegeit. De mara mar kezd teljesen elmenni a kedvem az egesztol.
Nem, nem az orszag szepsegevel van a baj, hanem az emberekkel. Hihetetlen elhetetlen tud lenni ez az orszag. Az emberek sajat maguknak teszik pokolla benne az eletuket. Nem a politkusok, nem kulonbozo etnikumok... Nem. Az emberek. (Bocsanat az altalanositasert, nyilvan tisztelet a kivetelnek, mert azok hala az egnek mindig voltak, vannak es lesznek is.)
Egyszeruen hihetetlen, hogy ket honapos lesz a lanyom es meg mindig nem lehet az apukaja neven, mert mindenfele indokokkal visszadobjak az apasagi nyilatkozatot. Hihetetlen, hogy amiota csak a cegnel van David ugy kell erezze magat, hogy barmilyen szar munkat is adnak neki muszaj csinalnia kulonben esetleg kirugjak, es hihetetlen, hogy ezt a cegnel ki is hasznaljak. Szombaton felhivtak, hogy hetfon, azaz ma delutan 5re menjen be es ejjel 1.30ig dolgozzon. Alapbol a munkatorvenykonyve szerint egy hettel a valtoztatas elott kell tajekoztatniuk rola, de hat ezt ugye pont leszarjak... De az, hogy megcsak haza sem szallitjak taxival hanem kozlik vele, hogy menjen haza ahogy tud ejszakaival az mar tenyleg gusztustalan.
En azt latom, hogy ebben az orszagban az emberek tobbsege nem jobb helyzetet akar, hanem szenvedni, mert szeretnek szenvedni. Raadasul azok akik szeretnek szenvedni, azok igyekeznek masokat is raszoktatni erre.
Itt mindenhez papir kell, mindent igazolni kell. A kisembernek. A nagyok meg azt csinalnak amit akarnak. Itt nincs demokracia. Es ez nem partfuggo. Az osszes ugyanolyan mocskos egytol-egyig.
Es IGEN, tudom, hogy mashol is van mocskossag meg korrupcio, csak nem mindegy milyen mertekben, nem mindegy, hogy amellett az emberek kepesek-e elheto eletet elni, ahol vidaman koszonnek egymasnak a szomszedok, ahol a nyugdijasok elmehetnek a konditerembe kulon nekik tartott tornaorara, ahol az emberek nem naprol-napra, honaprol-honapra kuszkodnek.
Ahol nem azon igyekeznek, hogy hogyan tapossak a masikat a foldbe, nem irigyek, hogy a masiknak nagyobb autoja, kertje, haza van. Ahol tudnak orulni annak ami van.
Ahol az egymashoz valo hozzaallas normalis, peldaul ha az ember bemegy vasarolni valahova nem nezik ki az uzletbol, nem szolnak ugy hozza, hogy azt erezze semmi keresnivaloja nincs ott. Ahh... nem is folytatom, mert mindenkit csak elszomoritok, felhergelek...
Sajnalom, hogy itt az emberek nem jottek meg ra, hogy ha vidaman allnak masokhoz, vidamsagok kapnak ok is. Ha boldogsagot sugaroznak, boldogsagot kapnak. Ez tenyleg mukodik, csak itt senki nem torodik vele.
Csalodott vagyok...
Egyre inkabb erik a gondolat, hogy nem varunk tovabb, koltozunk ki. De en nem igy akartam elmenni. Nem azert mert itt nem jo, hanem azert, mert igy dontunk.
Megegyszer bocsanat mindenkitol a kifakadasert...