Sziasztok, jó estét!
Ma a nagy változások napja van nálunk. Írtam, hogy Babóka már 2 hete nem hízott semmit, és ezzel párhuzamosan este egyre idegesebb volt szopikor. Alig akart szívni, szívott kettőt, majd fordult el, sírt egy sort, fordult vissza. Szóval nagyon úgy tűnt, hogy nem elég tej. Annyit harcoltam már, belefáradtam. Ha látnám legalább, hogy van értelme a kitartásnak és hízik... Éheztetni nem akarom, csak azért, hogy kihúzzam 6 hónapos korig.
Délután gondoltam egyet, és mivel pont a mi doktornőnk rendelt, elvittem hozzá, nézze meg. A súlyával kapcsolatban megnyugtatott, hogy az 5.74 nem olyan rossz, és az sem lesz nagy baj, ha nem duplázza meg a súlyát. Azt mondta, mérjem a szopikat, de ezt én visszautasítottam, mert az éhségtől síró gyereket az én mérlegem nem képes befogni. Így abban maradtunk, hogy este az utolsó étkezésnél szopi után adjak tápot, és délben elkezdhetem a hozzátáplálást. Azt mondta, hogy hízni majd a csirkehusitól meg a főzeléktől fog.
Így hát ma este, amikor láttam, hogy szenvedünk a szopival, vettem egy nagy levegőt, és csináltam 100 ml tápot (Milupa Ha start, még újszülött korából maradt, amikor küzdöttem a tej beindításáért). Azt hittem, eszik max. 50-et, aztán kész. Először nagyon gyanúsan méregette, forgatta a szájában, aztán ráérzett az ízére, és mind megitta.
Remélem, ez nem azt jelenti, hogy eddig éheztettem szegényt...
Kíváncsi vagyok, erre mit lép éjszaka, kel-e egyáltalán.
Lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem tudtam 6 hónapos koráig kihúzni csak szopival (most 5 hónapos és egy hetes), de azt sem szeretném, ha az én elveim miatt éhezne.
Szóval ez a nagy esemény történt nálunk ma este.
Most próbálok még fejni, hátha holnap kevesebb tápi kell.
Jó éjszakát: Réka