Sziasztok, jó délelőttöt! (Reggelt mégsem írhatok már):D
Nem volt túl jó éjszakánk.
Lilla baba éjfélkor aludt el, pedig legkésőbb fél 11-kor szokott. Aztán felkelt 3-kor enni. Ez eddig oké is, megetettem, letettem, aztán ahogy én az ágyhoz értem, egyből felsírt, kelhettem fel.
Sajnos úgy tűnt, hogy kialudta magát, fekvőtámaszozott, kutyázott, megfordult, rúgkapált, mindent csinált, csak ne kelljen aludni. Fél órát ringattam, próbáltam visszaaltatni, aztán rájöttem, hogy felesleges, muszáj lesz kibírni az ébrenléti ciklusát. Mindezt úgy, hogy nem is a gyerekszobában, hanem a konyhában éget egy picike kis lámpa. Mivel ha békén hagytam, sírt, egy idő után kivettem, de nem szórakoztattam, hanem csak fogtam a kezemben, és neteztem mellette. Időnként nyöszörgött. Fél 5-kor kijött a párom, hogy hogy gondolom ezt, tegyem le a kiságyba, aztán ha ordítani akar, ordítson.
Nem először vitatkozunk a témában, én nem akarom sírni hagyni, ő igen. Végül betettem a kiságyba, és ráztam a popóját, 5 óra volt, mire visszaaludt. Annyi energia volt benne, hogy ha sírni hagyom, tutti, hogy sírt volna egy órát...
Ti mit tettetek volna? Csak szerintem nem szabad sírni hagyni? Nem minden éjszaka ilyen, de azért hetente egyszer előfordul... Azután kelt 7-kor és fél 9-kor.
Netti: Szerintem természetes, hogy anyukád mindent meg akar próbálni, amire csak gondolni tud, hogy megkerüljön Sanyi cica.
Annus: Jó utat! Bírják ezek a picik a gyűrődést, csak merni kell utazni.
Lábszag: Én is szeretem, olyan kis enyhe, finomka.
Csilla: Jó, na, nem leszek telhetetlen.
Csomag: nem tudok hozzászólni, ha a posta kavarta el, csak ki kell küldeniük még egyszer. Azért van egy olyan érzésem, hogy majd cirkuszolni kell miatta.
Most várom, mikor alszik vissza Babóka, aludnék még egy sort én is....
Réka