hiperüberszar éjszaka volt:( Vinci fél óránként felkelt...magam mellé vettem már, de semmi nyugi, max. negyed óra....iszonyat sírt, már nem tom mitől...vagy pocak, vagy fogak, vagy egyéb....fél 6-os ordítós kelés után el se hiszitek, de 6kor úgy kelt fel, ahogy szokott, mintha mi sem történt volna, édesen, nagy vidáman dumált az ágyában....egyszerűen hihetetlen, hogy 6 előtt mi van vele egész éjje, miért ordít, és mi történik 6kor?????világos sem lehet, mert tök sötét volt.nah, remélem ma semmi gond nem lesz...migyá elviszem csicskálni, mert itten csak szétveri megin a billentyűzetet.
kiabálás: hát én már volt hogy elvesztettem a türelmem, és utána jajj, annyira rosszul érzem magam, hogy lehetek ekkora állat, hogy kiabálok ezzel a picvel, de mikor már hulla az ember, és már tényleg kiszúrásnak érzi, hogy az a pici "szivatja", akkor ez van....kijöna feszülség...emberek vagyunk. Aztán mindenki sír, és szent a béke....
altatáshoz:
én első gyerekemet Andrist minden este egy-másfél órás fel alá járkálás közbn altattam, phil collinst hallgatva.....ez ment tényleg minden este, nagy ritkán hamarabb is sikerült ágyba csempészni, de nagyon nehezen....egészen egy éves koráig, amikor nekem már igencsak nőtt a pocakom Ágival, és egyre nehebb lett Andris is,elegem lett, olvastam egy altatós könyvet, kölcsönben volt, nem tom mi volt a címe, de a lényeg az az volt, hogy nincs altatás kézben, hanem be az ágyba a gyereket, és tilos kivenni, bármennyire is ordít, ki kell bírni, viszont be kell menni hozzá először sűrün, 1 percenként....aztán 2-3-4-5 percenként, és csak nagyon türelmesen, halkan beszélni hozzá, megkérni, hogy feküdjön le, letenni, betakrgatni, jó éjszakát kívánni, és kimenni! Andris első nap ahogy kiléptem, már állt az ágyában ordítva, és verte a saját fejét a rácsba, és veszettül anyázott! ú, hát én kinn bőgtem, hogy nem bírom tovább, de apa nem engedett be a megadott időnél hamarabb, nagyon nehéz volt.....aztán sokadszori ki-be járkálás után egyszercsak elaludt. másnap már nem volt olyan nagy a hiszti, és nem is kelett sűrün bemenni, és nekem is könyebb volt és el se hiszitek, de 3. nap betettem az ágyba, a kis édipofa meg pikk pakk lefeküdt, még vigyorizott is, és magától elaludt csendben!!!!!!!!!!! És innentől mindig! pedig én azt hittem, soha se fog elaludni magától. nagyon hiányzott az esti ringatás, de helyette kaptam egy boldogan elalvó gyerkőcöt
Ágival ez nem volt, mer őt egyből tettem az ágyába, és nem volt balhé ellene nála...Vincinél sem.
Mikor Ági született na akkor lett egy kis visszaesés Andrisnál, de akkor sem volt ringatás,már gyerekheverője volt, és úgy aludt csak el, hogy melette gubbasztottam(vagy apa), amíg el nem aludt....aztán valahogy ez is elmúlt, elfelejtődött....azért jó volt, bár akkor nagyon nehéz. Volt hogy én hamarabb elaludtam, mint a gyerek
Ezt csak infóként írtam le, hogy így is lehet, nekem bejött anno....
Vinci is nagyon rosszalvós volt babaként (vagyis nemalvós) nem is tudom mikor kezdett el végre aludni, olyan 3 hósan... addig egész nap rajtam lógott...de rajtam sem aludt ám, már ha emlékeztek....aztán kezdte megszokni a dörgést, átaludta az éjszakákat, ráállta napi rendes alvásra, ami mostanság kicsit borul, amióta nagyon fogzunk, meg nátházunk....hát ez van. Minden gyerek más és más, és igen, minden gyerekhez meg kell találni a kulcsot
asszem Vincihez még keresnem kell, mert amim van, az csak a másolat...
bocsi, hogy hosszú lettem