Pocakbrigád! Bár ez még pár lappal ezelőtt volt, azt tanácsolom, hogy ne parázzatok má’ ezen a kajakérdésen! Egy hete szoptatok és olvadnak le a kilók. Majd fotóztatok apával, hogy lássátok igazat szólok... És mellette eszem tisztességgel...
Napjaink Csibéékéhez hasonlóan tellnek, bár nekem ma volt egy iszonyatosan megható pillanat, mert Szonja eddig csak nyitogatta a kis szemeit és minden cél nélkül bambulászott (tudtommal nem is igazán látnak még), aztán délelőtt egyszer csak belenézett a szemembe, ami persze véletlen lehet, de teljesen olyan volt, mintha most először venne engem szemügyre. Annyira csodálatos érzés volt, hogy majdnem elsírtam magam... Pedig azt ritkán szoktam...
Na jó, könnyeztem egy kcisit, nektek bevallom...
Eszti: anyós – hááááát... csak annyit mondok, hogy enyém anyós volt az első látogatóm... pár órával a szülés után betolatott a kórterembe, ahova amúgy nem mehet be látogató... azt hittem rosszul látok...
Még valami: szülés napján én éreztem, hogy valami lesz... Másképp fájt a hasam, másképp éreztem magam, fáradt voltam nagyon és csak arra vágytam, hogy hazajöjjek és ALUDJAK....
Nita, Barnus nagyon TÜNDÉRI kis pasi!
Moncsi, Alex is gyönyörű!!!!
Szonjámnak jó dolga lesz nagyon!
Ginuska, Lansinoh krém nekem is bejött... A legnagyobb f@szság a fekve szoptatás az elején! Nálam is ezt erőltették a csecsemősök, aztán meg is szívtam. Utána találkoztam egy normális nővérrel, aki megtanított szoptatni végre.
Csibe, ma reggel jött a dokinő és lekapta a köldökcsonkot... Én majd’ összesz@artam magam... Ja, és lazán mondta, hogy lehet, hogy van egy kis köldöksérv, de még visszahúzódhat. Na fasza.
Egyébként tök igaz, amit írtál: amikor már alig állsz a lábadon, csak nézni kell a babát és
Screen, sok sikert, ügyi leszel és legalább túl leszel rajta!!! No para!!! Drukkok!!!!
Andi, nálunk is nyűgi volt a délelőtt!!! Remélem csak átmeneti...