Sziasztok!
Először is hatalmas gratula az újdonsült szülőknek!! Remélem mindenki jól van, babák-mamák...
Raktam a gmailre képeket!!...
És akkor az ígért szüléstörténet...
22-én hajnal 3kor ébredtem, éreztem két kis pukkanásfélét, felpattantam, rohanás a mosdóba... Folyik a vizem. Igyekeztünk párommal nem pánikba esni, a maradék cuccot még a bőröndbe rakni. Közben hívtam a dokimat. Mondta hogy irány a kórház, jön ő is. Meg is indultunk, a vizem folyamatosan folyt, fájás viszont semmi. Kórházban az ügyeletes rögtön megvizsgált, fikarcnyit sem voltam nyitva, rámkötötték az NST-t. Összehózódásokat mutatott, de semmi komoly. Beköltöztünk az egyik szülőszobába. Franciaágyas volt, káddal, bordásfallal, labdákkal, tv-vel. Tényleg tök otthonos!!
Telt-múlt az idő, valamicskét érezgettem, de igazi fájások még mindig semmit. Egyszercsak valamikor megkaptam a beöntést, borotválni nem kellett. negyed10-kor kaptam egy adag antibiotikumot,mivelhogy már 6órája elfolyt a víz, nehogy valami felszálló fertőzéstől baja legyen a picinek. Ezután rögtön kötötték az oxytocint. És vártunk továbbra is, mivelhogy még mindig nem tágultam semmit. Az infúzió hatására már jöttek a fájások, időről-időre megvizsgált a dokim, de csak nem akartam tágulni, és babó sem volt bent a szülőcsatornába. Hááát, talán olyan délután 1-2 óra lehetett, mikor már iszonyatosan fájt, mivelhogy az oxytocint csak úgy folyatták belém. A baj az volt, hogy Kende szívhangja időről időre leesett 100alá, ami már oxigénhiányos állapotot jelent. Egyszercsak nagyon rosszul lettem, (bocs mindenkitől a nyiltságomért) epét hánytam, azt hittem elájulok a rosszullétől. Ekkor Kende szívhangja tartósan 70 körüli volt. No, ekkor jött el komolyan az idő, hogy visznek császározni. Jött az osztályvezető főorvos, akinek engedélyeznie kellett a császárt, ő is megvizsgált. Mikor meghallotta, hogy nem egyezek bele az epidurális érzéstelenítésbe, totál felhúzta az orrát, és közölte hogy akkor megszülöm természetesen. Dokim is kiakadt, de nem tudott mit csinálni, kellett az aláírása. Jött az ötlet, hogy leállítják a szülésemet. Oxytocint leállították, és adtak mindenféle injekciót. Célja ennek az volt, hogy "újraindítsák" a rendszert, hátha a szervezetem elkezdi magától termelni az oxytocint. Sikerült. Délután 4 órára elkezdtem szépen tágulni. No, ekkor már azért totál kész voltam, úgy fizikailag mint lelkileg is. Végül az utolsó, kitolási szakasz összesen 18 percig tartott, 4. fájásra megvolt Kende, így született meg 18 óra 37 perckor.
Hát, ez az én történetem dióhélyban...