sziasztok, jó reggelt!!!!
tegnap délután beléptem, de mire az útsó oldalt olvastam volna, bedöglött a rendszer....most is volt vagy 20 perc mire elolvastalak Benneteket!!!
a végére meg a felét elfelejtem..de ami megmaradt:
Bobó: nagyon nagyon örülök, hogy a kicsi jobban van már!!!!! akkor tényleg epilepszia áll fent, igaz? szegénykém min ment keresztül!!!!! éppen kérdezni akartam hogyan csináltak neki mr-t -mert ott ugye nem szabad mozogni egyáltalán(én is csináltam anno a sok fejfájásom miatt), de nem kellett sok ész ahhoz, hogy rájöjjek, hogy majd elaltatják a picurt. Szegény szülei is biztosan teljesen kivannak..nagyon sajnálom!!!
Zsrit, Tilli: köszönöm, hogy gondoltatok rám! hát elég nehéz napom volt,de már túlvagyok rajta...Teljesen egyetértek
Pattogóval abban, amit
Nitának írt. Én is átéltem mindent ezalatt a 7 év alatt, de sokminden változott is-idővel talán tényleg rájönnek majd arra, hogy néha szükségünk van segítségre!!(apropó,
Pocok az az írás a férjekről szuper és mennyire igaz
![Very Happy :D](./images/smilies/icon_biggrin.gif)
)
Eszti: én is imádom a gubát-anyukám amikor kicsi voltam tonnaszámmal csinálta nekünk!!! Most, mikor itt voltak apuék (még a cukor előtt) egy egész tepsivel ettem meg egyedül. Mintha tudtam volna, hogy később nem ehetek már!!!
jó ötlet a baracklekvár, majd kipróbálom én is, bár csak amikor jönnek apuék, mert itt se kifli se mák...ők hoznak majd!!!
A barátnőkről: nagyon sajnálom, hogy csalódnod kellett bennük...talán nem is voltak barátnők, csak ismerősök. Aki igazán barát, s szeret téged, az nem viselkedik így veled!!! Te azért ne csüggedj! ott van a férjed aki imád Téged és nemsokára jön a kis Sophie is, aki az életed legjobb barátnője lesz majd!!! Aki meg akar az úgyis megtalál-ne törd magad ezen. Úgyis Te leszel a világ legboldogabb felesége és anyukája-kell ennél több?????????????
Nitácska: sok puszi Neked!!! Teljesen megértelek, gondolom, hogy kivagy idegileg, fizikailag. Én is félek nagyon ettől, mert bár a férjem most már segitőkészebb a kisfiunkkal, de még mindíg úgy érzem rajta, hogy mivel ő dolgozik, szinte csak neki jár ki a pihenés. A mienk az nem munka nekik. Fel a fejjel azért, ne add fel, ahogyan Pattogó is írta, a gyermekeidnek szüksége van rád!!!!!!! Tudom,hogy nehéz, de adjon ez a gondolat erőt neked s bízzunk abban, hogy a párod idővel megért majd és segíteni fog!!!