Na leírom az egyik bánatomat, mert tényleg emészt a dolog
Szóval volt két ún. legjobb barátnőm, mindketten elég gyorsan élték az életüket, ha értitek mire gondolok, de az egyik aztán férjhez ment, gyereke született, aki a keresztfiam lett. A másiknak akármennyire is akarta, nem sikerült megállapodnia, sőt elég zűrös az élete évek óta. Mindig mindenben mellettük álltam, a gyerek mellett babakorától többet segítettem, mint maga az apukája, a másik barátnőmet lelkileg kellett mindig támogatnom, mert börtönbe került a pasija...aztán jött az esküvőm és el kellett döntenek, ki legyen a tanúm. Én -mivel úgy gondoltam, hogy a keresztszülőség eleve egy nagyon erős kötelék- a "zűrös" barátnőmet választottam, illetve azért is, mert régebb óta ismertük egymást és valahogy több titkot osztottam meg Vele, mint a másikkal...erre a keresztfiam anyja olyan patáliát rendezett, mint egy hisztérika, egyszerűen nem lehetett megmagyarázni neki, hogy miért van ez így. Aztán az utolsó momentum az volt, hogy családostul bojkottálta az esküvőt és a lagzit. Ez volt ugye tavaly november 15-én, azóta nem találkoztunk, nem beszéltünk. Születésnapomon meg névnapomon próbálkoztak SMS-sel, de addigra én éreztem magam annyira megbántottnak, hogy elrontotta életem egyik legfontosabb napját, hogy nem válaszoltam semmit, így a kapcsolat végképp megszakadt. Amikor terhes lettem, elsők között hívtam a másik barátnőmet, együtt örültünk stb. de aztán néhány hét múlva azt vettem észre, hogy folyton csak én hívom, ő csak akkor, ha baja van ( a börtönös pasival meg anyagi gondok ilyesmi). Úgyhogy kipróbáltam, mi van, ha nem keresem. Hát nem hívott. Nagyon rosszul esett. Utána megkerestem az iWIW-en és direktbe rákérdeztem, hogy miért van ez, ő felhívott s képes olt azt mondani, hogy szerinte azért, mert én csak a Rolanddal foglalkozom, de figyeljünk jobban egymásra és minden rendben lesz. Mint írtam, állandóan én kerestem, ha csak a férjemmel lettem volna elfoglalva, le sem szartam volna őt...ezután 6 hónapos terhesen (közben nem is találkoztunk egyszer sem, mert sosem "tudtuk összeegyeztetni" bementem a munkahelyére dumálni egy kicsit, de olyan savanyú volt, mint egy citrom, nem igazán jó szájízzel jöttem el. Utána folytatódott minden ugyanúgy, csak közben lett egy pasija is. Nem keresett, nem találkoztunk. Most, hogy nemsokára szülök, újra írtam neki az iWIW-en, hogy közöljem, elköltöztünk a városból és hogy egyáltalán üzenjek-e ha megszületett a lányom. 24-én küldtem el az üzit, azóta még nem is volt bejelentkezve, de ezt már nem tudom hogy fogja megmagyarázni. Őszintén azt hiszem, hogy féltékeny, mert körülötte majd' mindenki férjhez ment, babát vár stb. de hát hogy lehet ilyen egy ún. barátnő??? Ráadásul úgy, hogy miatta én felrúgtam azt a másik barátságomat, aki persze utólag szintén szép kis barátnő volt, hogy ezt meg tudta velem csinálni...és ha ép ésszel belegondolok, akkor jobb is, hogy így alakult, mert nincs szükség az életemben ilyen képmutató emberekre, de akkor is fáj...
Na leírtam, remélem érthető!