Helló Lányok!
Jaimee: mondtam, hogy minden ok lesz. Hát én nem tudom hányás, nem hányás mennyire mérvadó, de én egyik terhességemnél sem voltam rosszul, és lásd mindkettő kisfiú lett. Amúgy te újra kis csajt szeretnél?
Heni: gratula a jó hírekhez!
Betsy: 25kg? a kezdetekkor nagyon vékony voltam, most meg előnyös fotót készítettem
Na lányok megjöttem Bálint születésének történetével. Kicsit hosszúra sikerült, és nem az a könnycsorgatós, megható, hanem inkább tényszerű egy kis humorral fűszerezve. Na de majd ti eldöntitek, hogy tetszik nektek.
BÁLINT SZÜLETÉSE
2008. szeptember 29. reggel 8 óra.
Tegnapra voltam kiírva Bálinttal. Egész éjjel furcsán fájt a derekam. Valahogy az az érzésem ma megszületik pici fiacskánk, de ez csak megérzés, mert semmi jel nem utal rá.
11 óra
Néha görcsölget a hasam, de fogalmam sincs, hogy most már elkezdődött valami vagy csak jósló fájásokat érzek. Nagyon nem izgatom magam. Úgy döntöttem várok.
12 óra
Egyre erősebbek a fájások, de nem túl rendszeresek. Tapasztalat híján a babanetes lányokat faggatom. Ők azt mondják, hívjam a férjem, és irány a kórház. Én ennyire még nem érzem komolynak a dolgot. Úgy döntöttem beülök egy kád meleg vízbe kicsit lazítani, de azért a fájások közt eltelt időt mérni fogom.
12.30
Meglepődöm! A kádban ülve 5-6 perces fájásokat mérek. Ismét konzultálok a lányokkal. Most már le vagyok szúrva, telefonáljak már a férjemnek, szülésznőnek, aztán indulás! Apa azt mondta fél óra múlva itthon van. Közben felhívtam a szülésznőt, és megbeszéltük, hogy 15 óra körül találkozunk a kórházban. Nyugodt vagyok. Csomagok már hetek óta összepakolva, csak egy utolsó egyeztetés, hogy minden megvan-e.
14.30
Most már egyértelmű 5 perces fájásaim vannak, és bizony ez már nem sétagalopp. Elköszöntem a lányoktól, és indulunk a kórházba. Fájások közben megszólalni már nem tudok, csak fujtatok, mint egy versenyló. Férjem kissé idegesen vezet, de azért nyugodtságot színlelve követi az eseményeket.
15 óra
Beértünk a kórházba. Kati (szülésznő) már átöltözve vár (amúgy ma szabadnapos lett volna szegénykém). Irány az előkészítő. A beöntéstől jobban félek, mint magától a szüléstől (ez vicces). Ügyeletes doki megvizsgált. Méhszáj bő két ujjnyi. Szerencsére a beöntést megúsztam. Felveszik az adataimat, közben a CTG ketyeg rajtam. Fájások alatt intek a dokinak, hogy bocsi, de most nem tudok válaszolni, de azért elég jól viselem magam. Mellettem a másik CTG-n egy kismama, aki még hetek múlva fog szülni. Kérdezget, hogy nagyon fáj-e. Csak mosolygok magamban, ilyen hülyeséget, hogy lehet kérdezni, hiszen mindenki másképp éli meg a fájdalmakat. Azt mondom, hogy áááá nem olyan vészes. Nem akarom lelombozni.
15.30
Választhatok a szebbnél szebb szülőszobák közül, mivel csak egy foglalat. Egy sarokkádas plazmatévés, minden földi jóval felszerelt szobát választok. Bár nem értem minek egy szülőszobába plazmatévé, viszont a sarokkádat annál inkább értékelem. Megint csobbanni támad kedvem. Kati igazi illatos habos fürdőt készít nekem. Ha nem lennének a fájások akár egy wellness hotelban érezhetném magam. A meleg vízben egészen elviselhető minden. Azért az oldalra szerelt kapaszkodót néha letépni készülök, de a fájásszünetekben kedélyesen beszélgetünk.
Nem tudom hány óra.
A víz kihűlt, és meg kéne nézni, hogy haladok a szüléssel. Kati szerint egész jól állunk. A magzatburok viszont még mindig nem repedt meg, pedig állítólag nagyon feszül. Dokim már úton van a kórházba. Szabadon választott, mit szeretnék csinálni. Leülök egy kényelmesnek tűnő fotelba, de valahogy nagyon nem esik jól ott ücsörögni. Visszamászok az ágyra. Azon kevesek közé tartozom, akinek itt kényelmesebb. A szobában csak egy állólámpa ég, és egészen otthonos a hangulata a helyiségnek. Megkérem Katit, hogy kapcsolja be a tévét, hátha kicsit eltereli a figyelmem az eseményekről. Mire is jó a szülőszobában egy plazmatévé
?
18.30
Időt illetően képbe kerültem. Most kezdődik a híradó. Természetesen az agyamig semmi nem jut el belőle. Fájások közben egyik kezemmel Laci kezét markolászom, a másikkal az ágy kapaszkodóját. Laci azt mondja, lassan eltöröm az ujjait, de hősiesen kitart (még jó
). A doki is megérkezett. Burok még mindig áll, úgyhogy repesztés következik. Mondom, hogy nem szeretném látni miféle eszközzel csinálják. Megvolt a repesztés. Fájás alatt csinálták, ezért nem igazán éreztem (bár nem tudom mit is kellett volna). Laci kisebb sokkot kapott a kiömlő víz mennyiségétől. Mit ne mondjak én is meglepődtem. Doki szerint nyolcra megszületik Bálint.
Idő kapcsán megint fonalat vesztettem……Fájások most már nagyon durvák. Továbbra is fújtatok, ami ugyan nem tudatos, de Kati azt mondja a lehető legjobb amit tehetek, és különben is meg vagyok dicsérve mert nagyon jól viselem magam. A szomszéd szobában lévő lány folyamatosan visít, ami elég idegesítő.
Elérkezett az a pillanat, amikor azt mondják nyomhatok. Érdekes, hogy én nem érzem azt az elsöprő nyomási kényszert mint amit mások beszámolóiból hallottam. Próbálom követni az utasításokat. Úgy érzem elég bénán csinálom. Közben megkaptam a gátmetszéshez az érzéstelenítő injekciót. Ezt szinte már nem is érzem, szúnyogcsípésnek tűnik csupán.
Az események felgyorsultak, és ahhoz képest, hogy én úgy érzem csinálhatnám jobban is, második próbálkozásra megszületik Bálint. Gátmetszésből semmit nem érzek.
21.06
Doki felszólítja Lacit, hogy fotózzon, én inkább kihagynám a véres részleteket.
Pici Bálintunk nem igazán akar torka szakadtából üvölteni, inkább csak nyávog mint egy kiscica. Állítólag nincs semmi probléma, mert teljesen jól néz ki, de azért hívják a gyerekorvost.
A méhlepény is megszületett. Kati kérdezi akarom-e látni. Mondom, hogy igen, de Laci inkább ne nézzen oda. Hát ez nem igazán jön össze, úgyhogy látom életem párján kezd elfehéredni, aztán megához tér. Mondtam, hogy ne nézzen oda
Közben a mellkasomra fektetik Bálintot. Nagyon megható, szívet melengető érzés. Első dolga, hogy lepisil, aztán csak nyugodtan piheg rajtam. Úgy látszik nem volt neki nagy sokk megszületni. Megjött a gyerekorvos, sajnos elviszik fürdetni, vizsgálgatni. Laci elkíséri. Mondom neki, hogy egy pillanatra ne veszítse szem elől.
Velem még van egy kis dolga a dokinak. Következik a stoppolás. Kiderül belső varrataim is lesznek jócskán. Hát ezt nem kívánom senkinek. Sima gátvarrásból viszont nem érzek semmit. Eltart egy darabig amíg összeraknak.
Közben befut anyukám. Nem bírta kivárni a telefont, hogy megszületett a kis unokája, ezért elindult a kórházba. Ahhoz képest, hogy ez elmúlt órákban miken mentem keresztül egész fittnek érzem magam. Felhívom aput is, meg sms-eket irkálok. Sajnos Bálintot nem kaphatom vissza, mert ugyan nincs semmi gond vele, de azért inkább leviszik a csecsemős osztályra megfigyelésre.
23 óra körül.
Indulhatok le az osztályra, vagyis a biztonság kedvéért letolnának tolószékkel. Rendben, de előtte még lezuhanyoznék. Amint szép lassan félig ülő helyzetbe állított ágyból felülnék, egyszer csak elsötétül a világ, és filmszakadás következik. Messziről hallom, hogy szólongatnak, itt vagyok-e. Válaszolni nem igazán tudok, aztán kezd kitisztulni a kép. Anyu, és Laci rémült arcát látom. Állítólag elájultam. Na akkor kis pihi és próbáljunk mindent előröl. Amint kezdek függőlegesbe kerülni megint érzem sötétül el minden, de még időben visszafektetnek. Hát zuhanyzásnak, tisztálkodásnak lőttek. Hordágyon kell, hogy levigyenek a kórterembe.
Egész éjjel nem alszom. Végigpörgetem magamban az eseményeket. Szülésznő szerint derekasan helyt álltam, úgyhogy dicséretet érdemlek. Laci is azt mondta sokkal rosszabbra számított minden szempontból. Azt gondolom, mindenképp megérte a szenvedéseket, és alig várom a reggelt, hogy újra láthassam édes pici Bálintomat.