Sziasztok!
Nagyon sokat írtatok az utóbbi alkalmam óta!
Szilvi17
hát, nagyon örülök nektek! Remélem, jól érzed magad, és a zűrös kezdet után most már minden jó!
Szilvia
én nagyon drukkolok értetek! Egyébként talán némi bíztatást adhat az én sztorim is. Én konkrétan megéreztem Sári létrejöttét, de most ezúttal is tutibiztos voltam abban, mikor volt a peteérés. Ehhez képest mindkét alkalommal vagy 1 héttel későbbit jelzett az uh. Szóval ki tudja, mitől függ ez... És nálunk is, igen, nem lehetett később sem a pé, sem a lehetőség, mert a párom nem is volt itthon. És mégis csak jó másfél héttel később látszódott a szívhang.
Sztem az a lényeg, h a baba magához képest fejlődést mutasson. Hogy a petezsákból, legyen szikhólyag, aztán meg szívfejlődés. Drukkolok nagyon!
Érdekes, én valahogy kívülről szemlélem csak azokat a szülőket, akik folyton összehasonlítgatnak. Valahogy ez sokszor adja magát: örül a gyereke fejlődésének és meg akarja mindenkivel osztani, akkor is ha a másik nem akarja. Én hagyom általában, hadd örüljön magában. Persze ha már nagyon terhes, leállítom egy "minden gyerek más és más tempóban fejlődik"-kel. Ez a másokhoz mérés, sajnos egy generációs probléma, ami még a nagy nem létező "átlag" és "így kell fejlődni a csecsemőnek" típusú felfogásból ered. Ezen nagyon nehéz túllépni, ha valaki ebben nőtt fel.
Amúgy a gyerekvállalásról: sztem az a lényeg, hogy megtaláljuk a helyünket az adott helyzetünkben.
Ha valakinek a belső lénye tiltakozik egy újabb baba miatt, akkor biztosan nincs még itt az ideje. Ha sokszor gondolunk rá, csak még úgymond nincs meg a bátorság, akkor lehet, hogy csak pár hónap kérdése és már tudni fogod.
Legalább is én így voltam: mindkétszer, kb 1 év után kezdtem újra kisbabára vágyni, aztán végül pár hónappal utána a tettek mezejére is léptünk.
Pedig én úgy gondolom, abszolút nem vagyok egy mintaanya: türelmetlen is tudok lenni, meg ha fáradt vagyok elvesztem minden humorom, pedig józan időszakomban mindig rájövök, hogy a gyerekekben annyi humor és logika van, hogy legfeljebb csak az én túlzottan felnőtt eszem nem veszi észre. Próbálom a tőlem telhető legjobbat kihozni, de egyáltalán nem akarok tökéletes lenni, az sztem senkinek nem jó. A mi túlzottan fogyasztói társadalmunk meg úgyis mindig bombázni fog minket azzal, hogy a gyereknevelés igenis jóformán pénz kérdése...
Egyébként mostanában kezdtem eléggé besokallni a másfél hónapja tartó folytonos hányinger-hányás kombinációtól, meg attól hogy a mosott kaki fittebb mint én. Közben segítség nagyon kevés, férjemnek meg olyan vacak féléve van az egyetemen, hogy esténként jó, ha fürdés idejére hazaért. S közben persze még építkezünk is, úgyhogy a hétvége meg falazással, betonozással zajlik... Na, de jön nem sokára a tél, és akkor legalább a hétvégék közösen telnek majd...
Dorottya
Bercel babát máris irigylem ám!
Sári is ilyen nyugis gyereknek készült eredetileg, de aztán már a 17. héten kiderült, h ő inkább 24 órából 18-at lubickolna. Na, és azóta sem sikerült vele elhitetnem, hogy az alvás micsoda buli!:)