Sziasztok!
Én is itt, ma "szabadnapot" vettem ki, nem kell mennem a gyerekekért.
Megkértem az egyik anyukát, dobja már haza Julit...
Borcsa taknyos, szívom az orrát, szegény úúgy utálja. Remélem, jövő hétig meggyógyulunk, ezen a héten kihagytuk a Babakoncertet meg a Ringatót is. (most zajlik...
)
Andrea!
NE aggódj nagyon. Persze kell az odafigyelés, meg hogy szem előtt legyen, de meg kell tanulniuk az elesést is... A férjem ezt naiv fizikának hívja. Meg kell tudniuk, mit tudnak, s ezt csak úgy tudják meg, hogy tapasztalatokat szereznek.
(Bori például szabályosan próbálgatja, melyik tárgyon és anyagon hogy koppan a feje. Ha fáj neki, akkor is még egyszer-kétszer megpróbálja, s ha látja, hogy újra kemény, fáj, akkor egy idő után lemond az önkínzásról...
Ne aggódj, főleg ha járókában van. Az enyim szabadon garázdálkodik.
Tök jól mondta KAtudka: meg kell mutatni neki, hogy kell leülni. Persze az is megesik, hogy nem akar leülni, met állni tök buli. Akkor szokta jelezni, hogy anya fárasdt vagyok, segíts leülni. Ilyenkor oda kell menni, leültetni, adni játékot, s kb. fél perciog nyugi van.
Ez szeritnem elég hamar lezajlik s akkor jön a leülési procedúra.
Ja, és nyugodtan írd meg, mitől félsz!
Megyek! Felébredt, éééhes, és hív: enye-enye!