Sziasztok!
Ma szabadságon vagyok, bár végül is úgy alakult, hogy nem lett volna rá szükség, (apa mégsem ment nagyon korán dolgozni), de ha igy alakult, akkor legalább elvégzek egy-két dolgot. Délelőttre a vasalást, mosogatást, rendrakást találtam ki, délután pedig el kell mennem az MBT boltba (szintén tönkrement fél éven belül a cipőm, mint Erikának), vásárolni egy-két dolgot.
Én is mentem Virággal reggel az oviba, persze, hogy sejti itthon vagyok, nem nagyon akart menni, de egy nagy doboz frissen sült fánkkal (amerikai tipusú mini fánk), egy nagy csomag szinezőlappal, engedtem útjára. Sajnos most egy óvónénink sincs, mert az egyik már hónapok óta betegállományban van, valószinűleg vissza sem jön, a másik pedig (Virág elmondása szerint) elutazott, mert meghalt valakije, és temetésre ment. Igy most helyettesités van, és a megszokott dadusnénink.
Virág már nagyon várja a népitáncot, ami október első hetében kezdődik, remélem kitartó és ügyeske lesz.
Kicsit rosszkedvű vagyok, mert telefonra keltem 7 előtt, melóból hivtak, hogy hogyan kell csinálni egy dolgot és megigérték többször nem fognak. Még jó, hogy csak egy nap szabira jöttem, bár a nagyfőnök azon is nagyon elgondolkozott. Mi lesz még? Van vagy 15 nap szabim! Kicsit fura, mert ilyenkor már melóban iszom az első kávémat, ma meg ők keltenek fel.
Ráadásul elromlott tegnap a telefonom (a kijelzője ment tönkre, mint pár hónappal ezelőtt, de mondtam apának, hogy most ne csináltassuk meg, van egy régi nagyonalap telefon, jó lesz az), egy csomó telefonszám eltűnt persze. Sebaj, aki akar, úgyis megtalál, lásd reggeli ébresztő.
ERIkával tegnap csak a vasútállomáson találkoztunk, ott beszélgettünk egy-két szót, aztán ő is ment a dolgára, én meg jöttem az oviba Virágért. A két lány sajnos már nagyon régen találkozott, kicsinek sokat voltak együtt, jól eljátszottak. Most már teljesen mások, pedig akkor úgy hasonlitottak egymásra.
KISBETEGEK:
Nagyon gyors gyógyulást kivánok nektek!!!! Virág is köhécselt ma reggel, de úgy tűnt hogy csak bepróbálkozik, hátha itthon maradhat.
SZMK-tagság:
Én is majdnem tag lettem az oviban, mert az egyik anyuka lemondott róla, nagyon sokat dolgozik. Mivel apuka előre elmondta, hogy ha senki nem vállalja, akkor majd ő csinálja a felesége helyett, igy persze nem is volt jelentkező. Kicsit viccesen hangzik, de akkor kérdezte meg egy másik anyuka, hogy tulajdonképpen mi egy szmk tag feladata, mert még azt sem tudtuk. (Még most sem vagyok teljesen képben.) Aztán aznap még elgondolkodtam rajta, mert szeretek nyüzsögni, szervezkedni, segiteni, de aztán apa lebeszélt róla, meg akkor volt az a nagyon sok hétköznapi túlóra is, reggel sem tudok bent lenni, délután sem én megyek az oviba, igy nem túl sok értelme lett volna. Úgyhogy annyit mondtam az óvónéninek másnap, hogy nem tudom elvállalni, de ha kell valamiben segiteni nyugodtan szóljon, normális keretek között tudok fénymásolni és gépelni is természetesen, mivel az a szakmám.
FOGYÓKÚRA:
Hát igen, ezek a plusszkilók olyan észrevétlenül másznak fel az emberre, aztán már csak azt vesszük észre, hogy itt-ott szűk egy kicsit a gatyó. Én a kórházban adtam le két hét alatt 5 kg-ot, apa állitólag észre is vette, nekem nem tűnt fel. De tartok tőle, hogy már rég visszajött, sőt több is, mint 5 kg. Nem vagyok túl kitartó, pedig az tuti segit, ha 6 után nem eszek. De ezt itthon nem tudom megtenni, mert általában 4-kor, 4 után ebédelek és 7-8 között szoktunk vacsizni. A nasiról meg szinte alig birok lemondani. Mondjuk mostanában általában müzliszeletet eszek még este, vagy egy nagyon kicsi valamit, de akkor is. Mozogni kellene, ez a titka mindenek. Fele adag hami amit eddig ettünk, és a mozgás. Apa erre esküszik, ezt mondja nekem mindig.
EBD-
anyu:
Én is imádom a májat, de sajna Virág nem eszi meg, úgyhogy én hétköznap szoktam csinálni, amikor ő úgyis az oviban ebédel. Általában resztelt májat csinálok belőle rizzsel.
Szegény! Elég nehéz lehet neked három gyerekkel egyedül, bár ugye azért Emese is eljászik, és a két kicsi is elvan együtt, de azért a házimunka, a tanulás nem semmi energiától megszabadit. Amikor nagyon odavagyok, vagy csak úgy dühöngök az itthoni rendetlenség miatt, akkor mindig olyan szülők jutnak eszembe, ahol legalább két, de adott esetben nálatok három gyerek van, és akkor mérges vagyok magamra, amiért fáradtnak érzem magam. Akkor rossz nekem is, amikor apa későn jár haza napokig, 8 után, mert akkor a kerttől kezdve a kutya, a házimunka, a játék Virággal, minden nekem jut. Pedig sokszor mikor hazaérek olyan fáradt vagyok, hogy ebédelés közben el tudnék aludni. Sajnálom ilyenkor Virágot, mert amikor megkérdezi, hogy anya játszunk?, nem azt a választ kapja, amit szeretne, hanem mindig mondom neki, hogy éppen mit kell befejeznem ahhoz, hogy tudjak vele menni. Meg is kaptam egyik nap: anya! Mindig csak neked van feladatod! Mondtam neki: jöhetsz segiteni! (tegnap éppen a kertben szedtem össze a sok kutyakakit!)
Tegnap este volt még egy csodás pillanat: unokatesója itt volt fent, játszottak, és amikor jöttek érte, akkor nem is akart először kijönni a szobájából, bevágta a durcit, felhúzta az orrát, ráncolni kezdte a homlokát és csücsöritett a szájával. Megszólal: különben is! Most már kistesót akarok! Nem tudtam, hogy sirjak, vagy nevessek rajta. És képtelen vagyok neki elmagyarázni, hogy mi is szeretnénk (vagyis most már nem is tudom mit akarok), hogy ez nem olyan egyszerű, és hogy miért is voltam kórházban.
Amikor utoljára (kedden azt hiszem) otthagytuk a mamáéknál aludni, mert mindketten korán mentünk dolgozni, akkor kikisért a kapuhoz és azt mondta: anya! Te vagy a legdrágább anya! Azt hittem elolvadok. Fürdésnél, mikor a mosógépem áll, és éppen törölgetem akkor mindig azt mondja, hogy anya imádlak! Kérdeztem már tőle, hogy tudja-e mit jelent ez, mire azt válaszolta, hogy nem. Mondtam, hogy az, hogy szeretsz, nagyon szeretsz. Ezen egy percig elgondolkodott és megint az mondta hogy imád, és közben finompuszit nyomott az arcomra!
Szóval a végére teljesen elkanyarodtam az eredeti mondandómhoz képest. Azt hiszem ezzel csak azt akartam mondani, hogy nehéz, néha nagyon nehéz a gyereknevelés, az egész élet, de sokszor, nagyon sokszor meg olyan sok jót visszakapunk.
Bocs, de most nagyon ilyen befelefordulós , magambazuhanós, pesszimista hangulatomat élem.
Verika:
Én is megnéztem a képeket az iwiw-en, szépek vagytok!
CIRMIKE:
Olvastam a 24 órában a cikket, nem semmi egyesek mit meg nem mernek engedni maguknak. Még jó, hogy gyanús lett 1-2 „diáknak” a dolog.
Ügyes vagy, hogy ilyen kitartóan sportolsz. Mikor még nem volt Virág, akkor a Kanári fittnesszbe jártam rendszeresen, a step aerobic volt a kedvencem. Apa mondta, hogy olyan jó fáradtnak lenni (ő régen aikidozni járt), én meg nem hittem neki, de igaza volt és jólesett a mozgás. Főleg, hogy az ember egész nap egy ablaktalan, fénytelen, levegőtlen irodában ül a számitógép előtt, akkor meg különösen.
Gratula a festéshez is, ügyes vagy!
JÁGI:
Fodrászkodás nekem is tervben van már egy ideje, bár néha nem tudom eldönteni mit csináljak. Mikor hosszú, vagyis hosszabb, akkor rövidet akarok, ha meg rövid alig várom, hogy elmúljon az az köztes állapot, mikor már valamennyire a szemembe lóg, viszont annyira nem hosszú, hogy összefogjam zuhanyzás idejére.
Remélem eljutsz még a kozmetikushoz is és akkor tényleg csini leszel indulásra.
Nagyon későn aludt el Biusod! Küldök neki sok gyógyenergiát!
Mi is összepaszirozódunk rendesen, ha Virág átjön közénk aludni, amit ma éjszaka elfelejtett, olyan jól aludt az ágyában.
Megyek, kicsit vasalok megint, az az igazság, hogy már tegnap elkezdtem, de maradt a mai napra is, sőt egy adag még szárad az előszobában, úgyhogy lesz mit vasalnom.
Sajnos a porszivónk meg úgy néz ki bedöglött, legalábbis legutoljára, mikor az autót takaritottam elég érdekes hangot adott ki, meg füstölt is. Azóta nem mertem bekapcsolni
Még biztos akartam irni valamit, valakinek, de hogy mit és kinek…. Ne kérdezzétek! Ha eszembe jut, még jövök.
Sziasztok!
Hugi
Ui.: most nézem a RTL Klub Reggeli műsorát és bemutattak egy új aerobic tipust, amikor egy nylonpapucsot húznak a lábukra és csúszkáznak a földön, állitólag rengeteg kalóriát éget és nagyon hamar van eredménye. Van ilyen Tatabányán???? Nagyon jól néz ki, és amit bemutattak az egy nagyon látványos, élvezhető mozgás volt, nem az a monoton, unalmas, legalábbis ez a tanár igy tarja. (Oláh Ibolya is kipróbálta a műsorban, annyira hülyéskedett, hogy mindenki rajta röhögött
)
Na most már tényleg eldugulok, kicsit hosszúra sikerültem.
Nem kellett ma mennem Tomiért, vitték edzés után meccsre a barátaink, így aztán rákattantam a netre 
jujj.Én már kiakadtam volna a helyedben.
De az avatarom van fenn meg Timié, MOncsi lányaié...ok ezt megtaláltam!
kissé meglepődtem. Sógornőm közben az ajtó előtt várt, elszaladt a cuccokért. Én a liftben riaztottam apát, hogy akkor most start! Adatfelvétel után megvizsgált a doki , méhszáj 4 ujjnyi, következett a burokrepesztés 11.40-kor. Aztán 25 perc leforgása alatt, kiderült, hogy apa nem ér oda ezért sógornőm jött be szülni velem. Egy-két fájás után már jöttek is a tolófájások és asszem a harmadiknál ki is ugrott Csanád 
