Köszönöm szépen a gratulációkat!!!
Rettentő gyorsan szültem, de tényleg. Még én sem dolgoztam fel teljesen, nehezebb, mert minden annyira gyorsan történt, hogy még a szülésbe bele sem tudtam élni magam.
Reggel 6.30kor keltem arra, hogy kiráz a hideg és kényelmetlenül éreztem magam, de ennyi. Aztán n8kor hívtam anyumékat (a n9-es busszal mentünk volna hozzájuk amúgy is), hogy lehet jobb, ha ők jönnek, mert nem vagyok túl jól. Aztán n9-ig néztem, ha tevékenykedtem 3 percenként fájt, ha leültem 5 percenként, de nem volt ez sem igazi fájdalom. Hívtam a szülésznőt is, hogy mi a helyzet, azt mondta, hogy nem fájhat nagyon, mert simán tudtam beszélni vele a telefonba. Végül anyumék jöttek értem, és mivel ők sem vették komolyan, hogy talán szülök, ezért kb. fél 10re értek csak ide. (n9-kor hívtam őket, Diósdon vagyunk) Akkor már azért ha fájt, rosszabb volt, de még mindig tudtam beszélni közben stb. Petit is hívtam, hogy inkább pakkostul bemegyek a kórházba, max hazaküldenek, de jöjjön ő is a munkahelyéről, max egy nap kiesik. Szülészemet és szülésznőmet is hívtam, hogy bemegyek a kórházba, mindketten mondták, hogy indulnak ők is.
Na, kocsiba be, indulás a városba. A kamaraerdőnél (ez a kórháztól dugó nélkül 10 perc, mi dugóban mentünk, így volt 15 perc) éreztem először azt, hogy ez már nagyon nagyon fáj, és fájás közben lecsöndesítettem anyukámat, szóval ott már komolyan vettem a dolgot. 2 percenként fájt már, de még mindig kibírtam ülve, és tudtam kényszeredetten mosolyogni a fiamra, hogy nincs semmi baj, csak fáj egy kicsit anya hasa.
10 óra előtt pár perccel értünk a kórház elé, aput kértem, hogy jöjjön velem a cuccokkal, anyu Csabival a kocsiban maradt. Ahogy haladtunk felfelé, már mondtam apunak, hogy ha Peti nem ér ide, neki kell bejönnie szülni, hát úgy elfehéredett, közölte, hogy nem, hívja majd anyut.
(később tudtam meg, hogy apukám valójában nem bírja sem a vért, sem semmilyen kórházi beavatkozást)
Ahogy beértünk a szülészetre gyakorlatilag megvizsgálni sem tudtak. Kinyitották az ajtót, mondtam, hogy ki a szülésznőm, a dokim, hogy már szóltak, hogy jövök, és hogy ez a gyerek nagyon ki akar jönni. Bementünk a vizsgálóba, de csak annyira, hogy átvegyem a pólómat, vezettek egy szülőszobába. Felcsücsültem, és az ügyeletes szülésznő megvizsgált... nincs méhszáj, a babát csak a magzatburok tartja.
Mondta, hogy kimegy egy pillanatra, szól az ügyeletes dokinak. Kiment, egy másodperc és nyílt az ajtó, jött a szülésznőm az ügyeletes szülész orvosnővel. Épp jött egy fájás, mondta a dokinő, hogy megvizsgál. Hozzám sem ért szinte, a magzatburok putty, elpattant, elöntött a meleg magzatvíz és nyomhattam. Aranyos volt a dokinő, le akart fektetni, én meg rászóltam, hogy hagyja az ágyat, mert nem tudok fekve nyomni. Odébbment.
Nem ért be se a dokim, se a férjem, még anyukám sem ért fel a kocsiból. A szülésznővel ketten megszültük a babát.
Fantasztikus volt egyébként, mert rosszul vettem a levegőt és remegett a kezem lábam, nagyon ideges voltam amiatt, hogy egyedül vagyok. Az első tolónyomásnál nyomtam, aztán két fájás között a szülésznő olyan tökéletesen elegyengette a baba fejét, hogy a másodikra már nem kellett tolnom, kicsúszott a baba.
Annak ellenére, hogy nem kaptam beöntést sem, tusolni sem tudtam, meg semmit, gyakorlatilag sem végtermék nem jött ki, sem szakadás, sem repedés, sem vágás, semmi.
Csak kijött a gyerek és kész. Odapottyant a két lábam közé. Fantasztikus volt, mert megkaptam, és rám nézett. És egyedül voltam....
De a szülésznő azt mondta, hogy ilyen tiszta szülést ő még soha nem látott. A méhlepény is csak úgy kicsúszott később. Aztán negyed órát késett a Peti, a dokim meg 20 percet, végül ő vizsgált meg és mondta rá az áment, hogy minden oké.
Szóval 10.15-kor megszületett Bogi, a hunci által korábban ismertetett adatokkal.
A 2 órából az első másfelet végigcicizte.
Lányok!!! Aki a másodikat várja! Nagyon fontos, hogy nekem ugyan a szülésznő felhívta a figyelmemet, de nem szokták:
a szoptatás az elején nagyon fáj!!!!
Minél többedik gyerekedet szülöd, annál jobban. Nekem konkrétan a szülés utáni! másfél óra sokkal jobban fájt, mint a szülés 4 órájából bármelyik perc.
Hányingerem volt, fájt a fejem és görcsölt a hasam. Az első 4 napban végig, minden perc szoptatásnál. (már pedig Bogi az első éjjelből 5 órát cicin volt, a második éjjel meg 4-et) Be is indította a tejem, igaz csak most lódult meg, de a lényeg, hogy hazajöhettünk 3400 grammal végül.
Ma csak ennyit tudtam írni, majd később írok még, egy csomó mindent akarok mondani az anyamániákkal kapcsolatban.