Mai nap: hát sok minden volt.
Kezdtük azzal, hogy hajnalban kelés, hogy kezdésre odaérjük Komlóra a gondozásra, mert Zsoltinak délután dolgozni kellett menni. Persze vazze, hajnalban míg én vezettem azzal volt elfoglalva, hogy melyik lámpát fel melyiket le oltsam. Természetesen míg keresgéltem a ködlámpát (ki emlékszik már arra, hogy merre van a kocsiban hajnalban vaksötétben, mert sajna a jelzőlámpája kiégett, sőt az összes belső lámpáké) majdnem bementünk az árokba. Ezen azért még jól összevesztünk, morgás majdnem hazáig. Gondoltam magamban, hogy ezért hulla felesleges volt eljönnie, hogy engem idegesítsen, meg velem morogjon. Megérkeztünk, mi voltunk az elsők. A védőnéni igen szerencsétlen volt (az enyém még szabin) vagy 20 percig próbálta digitálissal megmérni a vérnyomásom, elemet cseréltünk, újra indítottuk, semmi, így megmérte a normál kézivel. Persze addigra össze vissza b*szta a kezem a gépi. Így lett (no meg a hajnali méregerős teával kiegészítve) 100/60 a vérnyomásom. Nem vagyok egy stresszes fazon. Na a doki is szabin volt, tehát másik doki volt. Röpke matatás után közölte, hogy már köldöknél a méh (ez jó állítólag) majd, hogy nem uh-oz, mert két hete is volt. Na akkor mondtam, hogy itt a férjem Kvárról és csak ezért jött el. Akkor befeküdtem a gép alá, Zsolti ott állt, az a nagy melák mackó csak állt ott tátott szájjal, vigyorogva. Teljesen el volt varázsolva. Rákérdeztem a baba nemére
Mondja a doki, hogy most még nem lehet biztosat mondani.
Kedvesem elhúzta a száját, erre a doki nagy elámulva, hogy a kölyök pont a gép elé feküdt, széttárta a lábacskáit, de akkorára. És, hüpp hát mit mondjak? Kukacos! Apa hol a jobb vállát veregette, hol a balt. Aztán még egyszer ráellenőriztünk, és olyan szép képet adott, hogy még az én laikus férjem is látta. Szal Nóri, lassan kezdhetsz pakolni
.
Megemlítettem a galambos délutánom, madár nem hordozza a toxot, de más fertőzést igen, úgyhogy állítsam le magam, mondták együtt a doki meg a védőnő. Alacsony a vasszintem, kaptam kiegészítést. És megkaptam az igazolást a házidokihoz.
A házidokival, vagy asszisztensével mindig előre egyeztetek időpontot, hogy mikor megyek, addigra már elő is készülnek, és előre beengednek, érdekes itt nincs annyi öreg, és egyáltalán nem morgósak.
Aztán kaptam vagy 10 kg gyümölcsöt ajándékba és hazajöttünk. Anyós halálba aggódja magát értem (értsd: állandóan etetne) anyut hát izé a saját gondjai jobban érdeklik, mint az unoka, tehát ott rövidre zártam a talit. Erről inkább nem akarok panaszkodni. Kiakadt a Bulcsi néven (ugyebár fiú lesz) és azóta újra ontja a fiú neveket, és mást már nagyon meg se hall. Mert csúfolni fogják a Bulcsit. Elszöktem.
Felhívtam a 4 fiúgyermekes barátnőmet, hogy megátkozta a Lucát, és hogy többet rá se nézhet a hasamra.
Aztán dolgoztam délután...