Sziasztok!
A sok kedves biztatás hatására én is úgy döntöttem, hogy kibújok a "kukkolók" táborából és bemutatom magunkat. Igazából a kezdetek óta olvasom a fórumot, kisebb-nagyobb elmaradásokkal. Ne haragudjatok érte, hogy csak kukkoltam, azért tettem, mert annyira pörög a fórum, hogy gyakran még visszaolvasni sincs időm, nemhogy írni.
Azért most megpróbálok csatlakozni, ha befogadtok.
Rólunk: 31 éves vagyok, Rékának hívnak, Óbudán lakunk. A férjemmel 2 éve házasodtunk össze, de már 8 éve együtt élünk.
Lilla baba május 3-án született a MÁV-kórházban, első gyerek.
Természetes szülés volt, kaptam epidurális érzéstelenítést, de csak féloldalason hatott. Végül 7 óra vajúdás után született meg a mi kis Babókánk (Babókának szoktuk becézni) 3580 grammal és 53 cm-vel.
Szopi:
A kórházban nem nagyon indult be a tejem, ezért kezdetekben tápot kapott. Nagyon szerettem volna szoptatni, ezért miután hazajöttünk, minden elérhető infót elolvastam a neten a témáról, és kihívtam egy szoptatási tanácsadót is. Nagyon megszenvedtünk, mert a rossz kezdet miatt cumizavaros lett, de aztán sikerült rávenni a szopizásra. Most csak szopizik, igény szerint, hónapok óta. A súlya 5,69 kg, a hossza, amikor utoljára mértem, 63 cm volt. Én nem tudom megszámolni, hogy naponta hányszor eszik, teljesen változó. Van, hogy 3-4 órát is kibír egy szopi után, máskor meg fél óra után ismét kéri. Ezért nem is nagyon tudok előre tervezni, meg elmenni messzebbre otthonról.
Alvás:
Babóka 3 hónapos korig átaludta az éjszakát (este fél 11-től reggel fél 8-ig), aztán hazamentünk 3 hétre a szüleimhez, és ott elkezdte az éjszakai keléseket. Most ott tartunk, hogy már több, mint egy hónapja 2X kel éjszaka, változó időpontokban. Ilyenkor megszoptatom, és vissza is alszik, nekem annyira nem megy egyszerűen a visszaalvás.
Fog:
Azt hiszem, jön a foga, néha nagyon nyűgös, sír ok nélkül, nem akar szopizni. Ezek mellett a nyála patakokban ömlik, az egész ökle a szájában van. Alól látszik, hogy van egy fehérebb rész az ínyében, de azt hiszem, még messzi van az áttörés.
Megpróbálok betenni képet rólunk, remélem, sikerül.
Végezetül: szeretném megköszönni nektek, hogy sok-sok infóval segítettetek a kezdeti káoszban, első gyerekesként nagy szükségem volt erre. Ha befogadtok, még jövök.
Üdv: Réka
A kórházban
3 hónaposan
Mi ketten
Babaúszáson [/img]