Kata!
De írígyellek a tegnapi éjszaka miatt, mi Dórival alig aludtunk, én személy szerint kevesebb, mint négy órát, és azt is három részletben.
Ma írt fel a doktornénik cataflamot, mert már napközben sem bír aludni, annyira fáj a foga. A jobb alsó őrlőnek az egyik kis csücske úgy érzem kibújt, de volt is egy fél órás üvöltés ma napközben.
Dóri korosztályában nincs is több kislány köztünk (Zéti, Marci, Ábel, Ati, Levente + néhány rokon és ismerős kiskrapek). Úgy látszik ilyen hullámzóan alakul a nemek aránya. De így Dórinak is lesz kik közül válogatnia!
Az ujjacskái alakulnak, most éppen fekete színben pompáznak az ujjbegyei (olyan mintha koszos lenne, lehet, hogy az is
), és körmei sem fognak szerintem leesni, mert ott is szépen kezdenek felszívódni a véraláfutások.
Szandra, Katus!
Hú Szandra azért nálatok se egyszerű, nem csoda. hogy ilyen edzett vagy már. Szerintem nem sokára mi is azok leszünk.
Azért én is próbálkoztam egy-két dologgal, de nem jöttek be: Először a kedvenc játékát adtam a kezébe, de a sérült két ujját nem mozgatta, majd megpróbáltam én is megmozgatni őket, de mikor hozzáértem még jobban üvöltött,(bár azt is tudom saját tapasztalatból, hogy a zúzódás néha jobban fáj), ráadásul ekkor már a Zoli is teljesen kész volt, és közölte, hogy most azonnal vigyük a sebészetre.
Mellesleg, én egy kisujj, két lábközép csonttörésnél is jártam úgy, hogy csak pár múlva mentünk dokihoz, mert fájdogált, amikor használtam őket, de nem volt olyan vészes, csak a dagadás nem múlt, és a család parázott. Most megértem őket, mert Dórinál valahogy én is jobban félek az ilyentől, és mivel még azt se tudja elmondani, hogy mit érez, inkább elvittük. Ha ez nem este hét előtt negyed órával történt volna, valószínűleg vártam volna még én is , de inkább nem kockáztattuk meg, hogy ügyeletes kórházba rohangáljuk, főleg, hogy még pont gyereksebészeti rendelés is volt.
De azért felkötjük a gatyót, igyekszünk ehhez a korszakhoz is hozzászokni, és lehetőleg nem minden percben szívinfarktust kapni.
Egyébként napról napra ügyesebb ő is, már néhány veszélyesebb mutatványról le is szokott, (remélem végleg) vagy legalább is most megunta egy időre.
(De lehet, hogy egy kicsivel több alvás is segíteni az idegeimnek!)
Katus!
Nálunk a Zoli mondja mindig, hogy korábban nem hitte, de tényleg a kislányos apukák a legboldogabb apukák a földön! Főleg amikor olyan édesen bámulnak rá! (Szerintem azért egy kis kukisnak is nagyon örülne.
)
Bár tudom, hogy van bőven "rózsaszín ruhácskátok", de ha véletlen kell valami, szólj, és szívesen adunk kölcsön mi is.
Anett!
Köszönjük szépen!
Ha neked jó akár a hétvégén, vagy jövőhét elején valamikor be tudok ugrani érte.