Sziasztok!
Nagyon eltűntem, de be-be nézek hozzátok. Egyszerűen nagyon nincs energiám, időm fórumozni. Teljesen egyedül vagyok a kisördögömmel és nem megy.
A márciusiba hébe-hóba írok, de ott is nagy kihagyásokkal. Mert sokszor itt is ott is sok mindenre reagálnék, de arra már tényleg nincs idő.
Szóval Panni! Nem semmi, hogy neked 3 gyerek mellett mi mindenre van időd, energiád, kedved. Le a kalappal előtted. És nagyon drukkolok ehhez a hónaphoz, mindig figyeltem, hogy mi van veled.
Most is azért próbáltok figyelni majd a gyerek nemére, vagy úgy lesztek, mint Olival voltatok, hogy most már mindegy, csak jöjjön minél hamarabb?
Visszamenőleg megköszönöm mindenkinek a dobogó szívű babához a gratulációkat, merthogy utána tűntem el...
Játszón mi Szofival és Benivel szoktunk gyakran találkozni. Most egy jó kis betegségen, antibiotikumos kezelésen vannak túl. De már nagyon gyógyulóban van Beni. Az a kissrác egy tünemény! Kis energikus, mosolygó, huncut, stramm gyermek.
Benita! Örülök, hogy úgy alakultak a dolgok, ahogy most jó nektek. Néha én is elbizonytalanodom
, pedig már nincs visszaút. Néha kicsit nehezen viselem, hogy a férjem heti 6 nap, napi 16 órában nincs itthon és egész nap 0 segítségem van. A múltkor már kicsit össze is kaptam a férjemmel és mondtam neki bosszúsan, de viccesen, hogy ha február-márciusban nem próbál kicsit többet itthon lenni velünk, hát árvaházba adom a picit, sőt, mindkettőt...
Szerintem nagyon sok emberben vannak időszakosan kételyek, félelmek. És ez természetes...
Szóval Panninál azért az nagyon nagy dolog, hogy a nagyszülők ennyit tudnak segíteni. Nekem nem volt egy fél szabadnapom sem amióta gyerekem van... Max. ha intézni való volt (orvos pl.), akkor volt, hogy 1-2 órára vigyáztak Lucára. Kettesben Istvánnal sem tudtunk elmenni, csak mondjuk most a nyaraláson 2x ebédelni. ez azért nagyon le tudja fárasztani az embert, amikor magára és a párkapcsolatra nem nagyon jut idő...
És hogy miért nem tudnak igazán vigyázni Lucára? Azon kívül, hogy hihetetlen energiaigényes kis boszorka? Azért mert nálunk az altatás az nagyon nehézkes.
Ha már ez volt a téma. Nagyon nehezen dől ki Luca, délután nagyon nehezen tudom elaltani. Ma is negyed órát bömbölt, hogy 3-kor már nem volt könyörület, aludni kellett menni. Ilyenkor meg persze sokáig alszik és akkor meg este 11-kor is kukorékolna. És nem lehet ám őt a szobában, ágyban hagyni. Ott kell lenni mellette végig. Magától soha nem jutna eszébe aludni, csak este dőlne ki. Régebben ringatgattam, hurcolásztam, ölben, bölcsőtartásban, háti hordozóban. Szerencsés esetben a táp után aludt, de erre már nem nagyon van példa, max, ha nem alszik egész nap. Mostanában már nem hurcolászom, mert egyre nehezebb ő is, meg nekem pocakosan is egyre nehezebb lesz. Így viszont egy óra este míg elalszik. Addig ott kell vele lenni a sötét szobában, mellette feküdni és általában én is bealszom. Néha csak a hasamon, mellkasomon fekve hajlandó megnyugodni, elaludni egy-egy nagy sírás, bánat, hiszti után. Pocakosan ez sem a legjobb... és éjjel mindig ébred, meg közénk jön. Nem tudjuk az ágyába visszatenni. Szóval ezért nem tudnak rá a szüleim vigyázni, pedig nagyon jó lenne néha 1-2 nap szabi apával.
Nagyon irigylem azokat, akiknek a gyereke könnyen, szépen elalszik magától. És nagyon várom már az időt, hogy nálunk is eljöjjön.
Na, hirtelen ennyi. Remélem, ilyen nagy kihagyásokkal is azért még szívesen fogadtok.
elnézsét, hogy másokra konkrétan nem rreagálok, de ennyi kihagyás után egyszerűen nem megy sorban rreagálgatni...