Suzi!
Egyet értek én is Etnával, de igazából ezt csak TE tudhatod, hogy mitévő legyél. Szorítok nagyon, hogy helyes döntést hozz! Elmesélem Neked (és persze a többi csajszinak is), hogy anyukámnál novemberben lesz öt éve, hogy mellrákot diagnosztizáltak...
Egy világ omlott össze bennünk, teljesen magunk alá kerültünk. Furcsa, de még Ő tartotta bennünk a lelket, hogy nyugi, meggyógyulok. Kétszer műtötték meg, mert már a legközelebbi hónalj nyirokcsomóban is volt (de szerencsére csak ebben, a többit is kiveszik ilyenkor, de azokban már nem volt). Végigcsináltuk a sugárt, a kemot, kihullott a haja, és május volt már, mire mindennek vége lett. HŐSként csinálta végig, egyetlen egyszer nem panaszkodva. ÉN persze akkor sírtam, mikor nem látta. Szóval visszament dolgozni májusban, parókában... senki nem tudta, hogy paróka, szuperul állt neki. Poénkodott: lehet ennél marad, mert így legalább mindig ugyanúgy áll a frizurája, nem kell reggel buszra sietés alatt még azt is belőni. Nyáron, aug-ban, mikor jöttek a hőségek, akkor vette le a parókát, pici, göndör haja volt, mindneki elcsodálkozott, hogy hova lett a hosszabb haj. Levágatta, mondta... el is hitték. Szóval innentől már tényleg új zajlott az életünk, mint előtte. Fél évente járt kontrollra egészen most júniusig, mikoris már kimondták, hogy meggyógyult. Szóval a lényege ennek az egésznek, hogy tényleg nem szabad feladni SOHA!!! Persze mindemellett ott volt apukám, Ő is beteg volt, ott sem adtuk fel, legfőképpen Ő nem, és mégis... na mindegy, ez már más téma, nem akarok ilyen szomorú dolgokat írni. Kitartás drága és meglátod együtt, összefogva könnyebben túl lesztek mindezen! HA valaki, én tényleg tudom min mész most keresztül, nagyon nehéz lesz, de erősnek kell lenni! Puszi és írj mi van Anyukáddal én nagyon szorítok neki!
Petra!
Igen, Neked akartam írni a kajcsis témát, de ilyenkorra estére, már én is totál hulla vagyok. Ez a kiskrapek egy perc nyugit nem hagy
Laar, Daniella és többiek!
Köszi a tanácsokat aranyérre, úgy néz most már javul a helyzet, kúpot használok és lényegesen jobb, mint mondjuk tegnap ilyenkor. Amúgy nekem sincs fogalmam, hogy mi a bánattól jön elő, de mindenesetre utálom. A szülésnél is érdekes volt, mert ugye végül császár lett, nem kellett erősen nyomni, amitől tényleg előjöhet.. mindegy, most már bele kell törődnöm, hogy ezentúl bizonyos időnként szépen megkeseríti a napjaim..
Daniella!
Annyira tündéri kiscsaj Alexa, egyre huncutabbak a szemei, szerintem Te sem fogsz unatkozni mellett, ha elkezd mászni. Tamásom állandóan csibészségen töri a buksiját, kész vagyok tőle néha. A szállodánk tényleg szuper volt, bárkinek tudom ajánlani, nagyon bababarát, jó hely.
Etnám!
Remélem anyukádnál nem lesz komoly ez a betegség. Csak derítsék ki minél előbb mitől van, hogy elkezdhessék gyógyítani. Éppen elég lehet most Neked, nagyon stramm csaj vagy, hogy ennyire bírod. Apukád cukra beállt? Kitartás, és puszi!
Csajok egyébként lassan mindegyikünk elmondhatja, hogy nem illik ide, mert már megvan a baba, stb... de ahogy Etna is írja, itt jöttünk össze, most hova menjünk máshova? Nekem speciel már nagyon hiányozni az esti fórumozás, mikoris leülök ide, aztán kíváncsian olvasom, hogy kivel mi történt... már nem is tudom elképzelni a lefekvést enélkül
eléggé vicces, igaz? Na megyek, alukálni, ma is kifáradtunk, Győrben voltunk, majd anyóséknál Dunaszegen, meg persze agyon fagytunk (Tamás kivételével, mert Ő jó melegen volt öltöztezve, de én magam... hát elég hülye voltam, hogy azt hittem melegebb lesz. Azt hiszem itt az ősz.) Jó éjt Nektek, puszi, bocsi, de kicsit hosszúra sikerültem