Na csajok, vissza még nem olvastam semmit, mert most kapcsoltam be a gépet. Csak bejelentkezem és önzó módon írok magunkról néhány szót.
Nagyon jól vagyunk, Veronika nagyon rendes kiscsaj, átalussza a napot, néha nyüszög valamit, ránk néz, grimaszol, kommunikál.
Apa és Julcsi nem régen mentek el, úgyhogy most lesz időm kicsit olvasgatni Titeket.
Az előbb már ki is mászhattam az ágyból, egyedül lezuhanyoztam. Meg is dícsért nagyon a szülésznő, hogy ez szép munka volt. Most is az asztalnál ülök.
Reggel, amikor jöttünk persze, hogy dugó volt, izgultam, hogy ideérjünk. Apa nyugtatgatott, hogy nélkülem úgysem kezdik el, ne aggódjak.
De aztán pontban 8:30-kor begördültünk. Kicsit csúszott a program, mert egy vasárnap óta vajúdó mamát végül császározni kellett, így rám csak 11-kor került sor. Az epidurál most sem ment egyszerűen. Nekem Julcsival is nehezen tudták beadni, mert meszesek az inak a gerincnél, így azzal elbíbelődtek kb. 10-15 percig, de nem fájt, csak amikor már izgul az ember, hogy csináljuk már, akkor lelkileg kicsit sok. Rossz inkább az volt, hogy nálam mindig mellékhatás műtét közben, hogy nagyon rosszul leszek, hányinger, ájulás környékez, nem kapok levegőt. Ez elég car, de ilyenkor adnak oxygént és akkor néhány perc alatt rendbe jövök. Most is így volt. Innentől már gyorsan ment a dolog. Végül 11:51-kor megszületett Veronika, hallottam, ahogy sírt és ez ott és akkor annyira megnyugtató volt és nem is olyan szomorú sírás volt, hanem amilyen kell, hogy jelezze, hogy rendben van minden.
Rögtön odatették hozzám, olyan kis maszatos volt még
57 cm-es, 3750 gramm súlyú kishölgy, fekete vagy egészen sötétbarna göndör hajjal. Nyitogatta a szemeit, és olyan jó volt érezni a kis testét magamon. Utána kivitték és apa és Julcsi is mehetett rendbe tenni, együtt mosdatták, mire engem kitoltak a műtőből már a szobában vártak Julcsi, Veronika, apa ... annyira boldog vagyok ... azt hiszem, Mabe így fogalmazott: nem tudok betelni vele ... hát, én sem ... és Julcsival sem, aki imádja és olyan nagyon büszke rá. Már reggel 5-kor ébren volt, öltözött magától, hogy megyünk szülni.
Na, lelövöm magam, mert csak áradozni tudnék még itt. Este talán majd megpróbálok feltölteni néhány képet.
Most meg a vacsora mellett visszaolvaslak Benneteket.
Ráadásul enyém apa szívbetegen született, műteni kellett, stoppolták a szívét mikor gyerek volt, én családomban is sok a szíves, úgyhogy ha valami baja lesz a picinek, múltheti orvos nem éli túl...
És apa csak 6 után ér haza, de lehet hogy 7kor 
