Augusztus 5-én délután lehörpöltem egy bábakoktélt. Akkor már minden mindegy volt, nagyon akartam szülni. A kánikula közepén, hatalmas hassal és egy nagy mozgásigényű kétévessel csak egyre nehezebben teltek a napok és szenvedősek voltak az éjszakák is.
Éjjel 1 körül fájásra ébredtem. Néztem az órát, 3-4 db 10 perces után átváltott 5 percesbe. Felkeltem, zuhanyoztam, figyeltem továbbra is az órát. Ijesztő volt, hogy megint csak pár 5 perces fájás volt, és igen hamar átcsapott 3 percesekbe. Nem nagyon tudtam, hogy most menni kell, vagy épp elmúlóban van a koktél által generált hatás. Ám mivel a fájások egyre erősebbek lettek, hívtam anyukámat és felkeltettem a férjem. Gyorsan összekaptuk magunkat, de mivel a fájások már nagyon felerősödtek, nem mertem tovább várni. Milán aludt, anyukám úton volt (20 percre lakik), elindultunk. Szerencsére pár perc múlva meg is érkezett, nem is tudom ez idő alatt melyik gyerekért izgultam jobban
Hajnali 3-ra értünk be a kórházba. Megvizsgáltak: bő 2 ujjnyi, feltettek nst-re: erős, rendszeres 2 percesek. Akkor itten baba lesz!
Feltették a nagy kérdést: beöntés vagy eda? Ugyanis mindkettőre már nincs idő... Naná, hogy az utóbbit választottam, Milánt anélkül szültem, sokáig nem tudtam pozitívan nyilatkozni az élményről...
Tehát se beöntés, se borotva, se oxitocin! Volt viszont rámkötött folyamatos nst, és ágy. Ami a világ legkényelmetlenebb helye, sokkal kényelmesebb lett volna bármilyen más testhelyzetben. De az eda tényleg használt, ugyan így is marhára fájt, de mi lett volna nélküle?
A doktornő burkot repesztett, és szépen haladtunk előre. Viszont egyszer csak nem tágultam tovább, valami olyasmi rémlik, hogy nem teljesen illeszkedett be teljesen a kis feje! Ekkor a szülésznő az oldalamra fordított, mondta, hogy 5 fájás az egyik oldalon, 5 a másikon, és ilyenkor behelyezkedik a baba. Az orvossal együtt ki is mentek a szobából. Na az első fájás után nagyon erősen rámtört a nyomáskényszer, éreztem, hogy megindult a gyerek, szóltam a férjemnek, hogy azonnal rohanjon utánuk. Jöttek is villámgyorsan és innentől felgyorsultak az események. Kicsi Balázs tényleg elindult kifelé!
A szülésznő tágítgatta a gátat, azt kérte ne nyomjak nagyokat, inkább sok kicsit. Ez volt a legnehezebb, mert a nyomáskényszer mást diktál, de megpróbáltam. A sokadik nyomás után éreztem, hogy megkönnyebbülök, lenéztem és láttam, a fejecskéje már kit van szépen csúszik utána a teste is.
Hatalmas megkönnyebbülés volt! Picit rámtették, aztán vitték fürdetni. Amikor visszahozták azonnal tudta mire való a cici, ügyesen rácsatlakozott
Összességében nagyon szép és gyors szülésem volt, mindenkinek ilyet kívánok! Összehasonlításképp, az elsőt túlélni akartam, a másodikat sikerült átélni.
Az utána következő kórházi napok egy másik történet... az már nem hagyott ilyen szép emlékeket bennem