Szóval a szüléstörténet:
Bocsi mindenkitől, de szerintem tök hosszú lesz!
2009 augusztus 5-én apa este 9-kor ért haza a munkából, és én minden nap egy fél dinnyét meg kellett, hogy egyek, és emiatt megkértem apát, hogy szaladjunk el gyorsan dinnyéért, mert aznap ettem ugye, de másnapra is kell. Elmentünk és vettünk egy 12 kg-os dinnyét, mondván akkor most két napig csöndben azzal elvagyok!
Aztán fürcsi, vacsi, és gondoltam én, hogy még egy kis szex belefér! Na hát apa kurva fáradt volt és beszunnyadt! Én meg csak ültem és néztem a tv-t, mászkáltam, és baromi sokat fájdogáltam! Gondoltam magamban most már ne szivass, indulj be, mert unom, hogy állandóan nem tudok aludni! Szóval, ha már fáj, akkor legyen értelme végre! De semmi! 6.-án reggel apa elvitte a kocsit és megígérte, hogy hazahozza nekem valamikor délelőtt, hogy tudjak még egy jót csavarogni, mert én bizony most már szülni fogok és kész pasz! De aztán én úgy bealudtam, hogy nem tudtam volna visszavinni a melóhelyére és megbeszéltük, hogy akkor majd délben hozza a kocsit! Úgyis lett, ő hozta én pedig vittem a munkahelyére! Kint a telepen a srácok kérdezték, hogy hogy vagyok! Hát mondom olyan nagyon terhesen a legtalálobb kifejezés! De akkor már( egy óra tájban volt) furán éreztem magam! Mondtam a páromnak, hogy én ma beszaladok a tescoba és vásárolok, meg egy kicsit csavargok, csak előtte lerakom a gyerekeket a nővéremnél, egyedül akarok lógni kicsit!
Lepasszoltam őket és bementem a Tescoba, ahol van egy jó kis ruha üzlet és vettem gyorsan két rucit! aztán bementem főznivalót vásárolni, de meg-meg álltam mert időnként jöttek a fájdalmak! Hívott a párom, hogy minden oké-e! Mondom, persze csak legyél telefon közelben, mert van egy olyan érzésem, hogy ma megyünk szülni! Aztán felmentem a gyerekekért a tesómhoz, ahol üldögéltem egy órát, mert még mindig jöttek érdekes fájdalmak! A Tesóm látta rajtam, hogy valami készülődik és mondta is! Én is tudtam, hogy ebből már valószínűleg szülés lesz, de mivel ő egy kicsit parás, nem akartam ráijeszteni! Enyhék voltak még a fájások, még úgy voltam vele, akár le is állhat! De valami különös mondom éreztem, hogy ez a nagy nap!
Még a párom megkért, hogy menjek el neki festékboltba, mert be kell fejeznie egy kocsit, és ő nem érne oda! Gondoltam, miért is ne, hátha be tudja szegénykém fejezni! A festékboltba közölték, hogy vigyek valamit a kocsiról másképp nem fog menni! Oké, elmentem apósékhoz, ott volt az az autó és elvittem a festékboltba, de megkértem a sógórom, hogy jöjjön velem, mert nem vagyok a toppon! Akkor már kezdtek erősödni a fájások! Mire kikeverték a festéket már éreztem, hogy ez tuti az, és 10 percenként jöttek is a fájások! Még jó, hogy apósomék közel vannak! Visszafelé a kertek alatt mentünk, mert már nem mertem kimenni főútra! És bizony jött is a fájás! Ránéztem a sógoromra, mondtam neki, hogy ne ijedjen meg, de ma szülni fogok, beindultak a dolgok! Képzelhetitek azt a fejet, amit vágott!
Pont amikor visszaértünk jött egy rohadt erős fájás! Jól ki volt számolva!
Hívtam a párom, hogy szülünk és én onnan már nem mozdulok, gyorsan jöjjön értem! Utána hívtam a dokinénit, aki közölte, hogy pont most ért le a Balcsira, de ne izguljak, odaszól a kórházba! De induljunk, ne várjunk semmire! Adtam a lányomnak egy puszit és mondtam, hogy kishúgi ma úgy döntött, szeretne kibújni! De a kisfiam viszont nem jött oda, és mintha haragudna úgy csinált! Kicsit ez rosszul érintett!
Még megálltunk otthon, apa is és én is lezuhanyoztunk gyorsan, bedobtuk a cuccokat a kocsiba és elindultunk! Persze, hogy pont a csúcsba kellett mennünk, egy óra alatt értünk be! Közbe a párom, hogy menjen a villamossínen inkább! ÁÁÁÁÁÁ, mondom nem kell, még mindig csak 10 perceseim vannak! Ha begyorsul, majd legfeljebb szólok, hogy húzzunk bele! 7 percesek voltak a fájások, amikor beértünk! Jött a doki, akit az én dokim ajánlott! megvizsgált! 3 újnyira nyitott méhszáj, 7 perces fájások, nem hívja fel a dokimat, mert szerinte nem biztos, hogy ideérne! Na ettől nem voltam elragadtatva! Ez a másik doki ránézésre nem volt szimpatikus valahogy, közöltem apával, hogy én ezzel nem szülök menjünk haza! Jót nevetett rajtam! Jött a szülésznő( pont, aki az nst-k alkalmával nagyon kedves volt) és egyből elmúlt mindenféle ellenérzés bennem! Kiválasztottuk a szülőszobát a 3 közül! apa leült, én mentem beöntésre! Nem kapta sok lötyit, mert otthon indulás előtt az izgalomtól voltam wc-n! Beköltöztem a wc-be, és közbe jött 3 fájás, megnéztem, hogy menny idő alatt jött, hát már csak 5 percesek voltak! ez kb háromnegyednyolcfelé volt!
Utána a biztonság kedvéért kaptam egy branült, és feltettek nst-re! Hirtelen egyre sűrűbbnek éreztem a fájásokat, kérdezte is doki, hogy hány percesek! Mondom 3! Nézi a szülésznő az nst-t, szerinte ritkább, mert a gép nem mutatja sűrűnek! Ment kifelé az ajtón, visszafordul, hű ez tényleg sűrűsődik rendesen! Én mondtam, de a gépnek úgy látszik kis fáziskésése volt!
Kiment a doki és a szülésznő is azzal, hogy szóljak, ha kakilos érzésem van! Oké, szólok! erre a párom, hogy kérdezzem meg hova lehet tenni a kamerát( én nagyon szerettem volna visszanézni a szülést). De akkor már 2 perces fájások lettek hirtelen és mondtam ,hogy intézze ezt ő, mert én már nem ezen a bolygón vagyok! És el kezdett magával sodorni az ár! Olyan, mintha egy másik dimenzióba lépne a testem! A testem diktált és én mentem vele! De már nem tudta a párom megkérdezni a kamerát, mert úgy éreztem ,hogy ez már tolófájás! Mondtam neki, apa, hívd a dokit és a szülésznőt, jön a manó kifelé! Olyan érdekesen nézett rám! Azt hitte szerintem, hogy viccelek! Kb 5x mondtam el, mire kapcsolt! Bejöttek a dokik és kérdezték: úgy érzem? Naná, hogy úgy! A doki azt montda szerintem még nem jön! De már egyet sem tudott lépni, mert látta, hogy : Úgy érzi! Ha úgy érzi, nyomjon! Hát jó, már kurvára fájt, és nagyon nyomni akartam, hát én nyomtam is! Ekkor az oldalamon feküdtem, de már fordultam is a hátamra ezerrel, csakhogy nyomhassak!
Első nyomásra más majdnem kint volt, de a másodikra, kint volt a fejebúbja! Tartsam úgy a következő fájásig! Hát tartottam, mert nem szerettem volna vágást, pedig azt hittem, hogy szétszakadok! A párom mondta, hogy barna haja van! Úgy örültem, mert erre vágytam! Na gondoltam ezt meg kell néznem és meg is néztem! Hihetetlen volt, úgy látni a fejét félig kint! De ez hatalmas erőt adott, és a következőre kint volt a feje teljesen és a 3.-ra a teste is! Annyira jó volt látni végre a kis manót, hogy zokogtam és persze apa is! Fantasztikus érzés! Apa vagy 100x elmondta, hogy anya ez nagyon ügyes volt és ez egy pluszt adott még a dolognak! A doki és a szülésznő is mondták, hogy ez nagyon ügyes volt Szilvike, így kell szülni! És persze megsimogattak! Ez nagyon jól esett!
Szuper jó volt ilyen segítőkkel szülni és persze a manó is nagyon ügyes volt, hogy hagyta, hogy így tudjanak működni a dolgok! Nagyon imádom a párom, amiért velem volt és végig segített! Ő nélküle nem ment volna és nem is lett volna ilyen szép élmény! Bár amikor nagyon fájt, szegénynek megharaptam az ujját! De csendesen viselte!
Apa elkísérte Dominikát fürcsizni, méreckedni, öltözni és a karjaiban hozta vissza könnyes szemmel! Bár utána jött a feketeleves, mert a doki megnézte maradt-e bent valami! Hát sajna igen és mire kipucolta belőlem, már csillagokat láttam a fájdalomtól, de apa ott fogta mellettem a kisasszonyt és ez kicsit elviselhetőbbé tette azt az iszonyatos fájdalmat! Utána a szülésznővel elmentünk a zuhanyzóba, és letusoltam, utána átsétáltunk a szobába, és apa hazament! ez kb fél 11 felé, manó a csecsemősöknél! fél egykor már annyira hiányzott, hogy gondoltam, meg kérdezem, hogy legalább megnézhetném-e, hogy ő hogy van! Melegedésen volt, de a csecsemős kivette, ha akarom magammal vihetem a szobába! Hát valahogy ez nagyon tetszett! Naná, hogy vittem magammal a szobába! Tök jó volt vele ott lenni!
Mindenkinek ilyen csodálatos, fantasztikus szülést kívánok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!