Jobbulást a manóknak!
Remélem, hamar mindenki helyrejön!
Anita! Hogy lehetnek ilyen bénák??? Petyánál holnap remélem, kiderül vmi...
(Bár inkább azt kívánom, múljon el a láz, és ne legyen semmi!) Lilinél meg sztem, ha tényleg nagyon fáj neki a puki-kaki, akkor tényleg lehetne lázmérőzni. (Danó volt úgy a napokban, hogy már lázmérőztünk, mert sokáig nem kakilt, és besűrűsödött annyira a vége a kakinak, hogy hiába erőlködött, nem jött ki. Ha tovább várok, még rosszabb lett volna szegénynek...)
Gratulálok a ma született bébikhez!
Annus, boldog évfordulót, nekem sem jöttek be a klipek.
Teszt: én elég sűrűn teszteletem, mert már vártuk nagyon, hogy mikor jön Danó (Samuval is így volt), de az 1. pozitívat mindkettejüknél eltettem.
Samuval mindenfelé teszteltem, de Danóval már itthon voltam, így sokkal egyszerűbb volt...
Tinu: nyilván másképp van "hivatalosan", mint ahogy én tapasztaltam, de nekem az tűnt magyarázatnak Samu viselkedésére (szoktam gyerekmegőrzőbe leadni vasárnaponként, meg szokott Nagyival, Nagypapával maradni, és boldogan veti bele magát a játékba, mikor megérkezünk a gyerekmegőrzőbe, nagyon örül a nagyszüleinek, stb., aztán, ha elég ügyesen tűnök el, akkor nem sír, ha látja, hogy távozom, sír, de megnyugszik viszonylag hamar), hogy már egész kiskorától volt, hogy más vigyázott rá, megszerette azokat az embereket is, akik rajtam kívül foglalkoztak vele, színesebb lett számára a világ, és örül a nagy családnak, ami körülveszi. Így nem volt számára nagy megrázkódtatás, hogy érkezett Dani, mert a nagy család bővült, és mindenki igyekezett kitüntetni még inkább figyelmével Samut azokban a hetekben, mikor meg kellett szoknia az új helyzetet. Ezek szerint biztonságosan kötődő gyermekem van, aki ahhoz van hozzászokva (és ez tényleg megszokás kérdése), hogy nem csak és kizárólag anya szereti, hanem azt szokta meg, hogy az egész család nagyon szereti. Nap mint nap. De érzi, és érezteti, hogy anya csak 1 van. De boldog vagyok, hogy számára nem egyedül én jelentem a családot, hanem van pl. Nagypapa, akivel nagyon jókat lehet bringázni, Apa, akivel nagyokat teperhetek a motorommal, dörmög, és sokat lehet vele énekelni-zongorázni, Nagyi, akivel nagyon jó sétálni, Bali, akinek roppant izgalmas dolgok vannak a szobájában, Dédik, akikkel nagyon jó beszélgetni, és vigyázni kell rájuk, Danó, akit szeretettel lehet elhalmozni, és Anya, akinél a legnagyobb bajban is megnyugszom, mert tudom, hogy minden félelem és gond eliszkol, ha Anya átölel. De, ha Anya nincs jelen, más is megvígasztalhat!
És, ahogy múlik az idő, úgy látom, hogy Dani is hasonlóan szokik hozzá a körülötte levő élethez. Így aztán én mégis úgy gondolom, hogy megszokás kérdése ez a dolog, legalábbis részben. De lehet, hogy az én gyerekeim különc, csodabogár figurák. Akiket nagyon szeretek!
Jó éjt!